Országúti bosszú / The Rover [2014]
Tíz évvel a nagy összeomlás után járunk, a világ romokban, ember embernek farkasa. Hősünk, Eric
(Guy Pearce), míg unottan mereng maga elé, néhány menekülő rossz fiú szépen elköti az autóját, azt a bizonyos Rovert. Természetesen utánuk ered, azonban ők alaposan helyben hagyják, emberünknek viszont nagyon kell az a kocsi, így nem adja fel. Találkozik az egyik ilyen gazfickó, szellemileg kicsit visszamaradott testvérével, Rey-jel (Robert Pattinson), aki felajánlja, hogy elvezeti Eric-et hozzájuk. Sőt, még őt is hajtja a személyes bosszú.
Na, most, hogy túlléptünk a semmilyen magyar címen, ami leginkább egy nyolcvanas évekbeli, B-kategóriás akciófilmre hajaz, elmondanám: a The Rover cseppet sem ilyen élménnyel szolgál. Mintha a Mad Max találkozna a Nem vénnek való vidékkel: míg az előbbi filmből a posztapokaliptikus képi fless, addig utóbbiból a szikárság, a brutalitás és a komótos tempójú cselekmény érkezett volna.
David Michôd néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba az Animal Kingdom című, szintén nem a vidámságáról híres mozijábal. Most Joel Edgertonnal közösen írták meg új filmjét, amelyben nagyon erősen dominálnak többek közt a kinyújtott jelenetek, valamint a fenemód nyomasztó atmoszféra. Egy egészen más világban járunk, ahol már nem könnyű túlélni, az élet fabatkát sem ér, a gyengék elhullanak, de a rosszak sem mind élik túl. Reményvesztett emberek egy élő pokoljárásban. Nem egy tucatfilmre fizetsz be, ezt garantálhatom.
Ahogyan azt is, hogy Robert Pattinson-ról végre ki lehet jelenteni: ő egy jó színész. És ennyi, ezt is megértük. A The Rover közben egyetlen pillanatig sem asszociálsz a sápadt vámpírra, szerencsére levedlette ezt a sztereotípiát magáról, és ezzel a szellemileg kissé visszamaradott sráccal, akit alakít, nagyon meggyőző tudott lenni. Nem nyomta fullba a kretént, le a kalappal előtte. Guy Pearce pedig hozta, amit az ember tőle elvár: minden ott van a fickó arcán, amit nem csak a karaktere, de az egész világ átélt az utóbbi tíz évben.
Nincs finomkodás: megesi, hogy loccsannak az agyvelők, amikor pont nem számítasz rá, de ha nem muszáj, a kamera sem mutat mindent öncélúan. De amíg eldurran néhány pisztoly, a zsigereidben érezheted azt a nyomasztó világot, amit a The Rover bemutat. A film utolsó jelenete pedig mindenre magyarázatot ad, fogalmam sincs, mikor voltam így oda egy ilyen befejezésért.
8/10
(Guy Pearce), míg unottan mereng maga elé, néhány menekülő rossz fiú szépen elköti az autóját, azt a bizonyos Rovert. Természetesen utánuk ered, azonban ők alaposan helyben hagyják, emberünknek viszont nagyon kell az a kocsi, így nem adja fel. Találkozik az egyik ilyen gazfickó, szellemileg kicsit visszamaradott testvérével, Rey-jel (Robert Pattinson), aki felajánlja, hogy elvezeti Eric-et hozzájuk. Sőt, még őt is hajtja a személyes bosszú.
Na, most, hogy túlléptünk a semmilyen magyar címen, ami leginkább egy nyolcvanas évekbeli, B-kategóriás akciófilmre hajaz, elmondanám: a The Rover cseppet sem ilyen élménnyel szolgál. Mintha a Mad Max találkozna a Nem vénnek való vidékkel: míg az előbbi filmből a posztapokaliptikus képi fless, addig utóbbiból a szikárság, a brutalitás és a komótos tempójú cselekmény érkezett volna.
David Michôd néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba az Animal Kingdom című, szintén nem a vidámságáról híres mozijábal. Most Joel Edgertonnal közösen írták meg új filmjét, amelyben nagyon erősen dominálnak többek közt a kinyújtott jelenetek, valamint a fenemód nyomasztó atmoszféra. Egy egészen más világban járunk, ahol már nem könnyű túlélni, az élet fabatkát sem ér, a gyengék elhullanak, de a rosszak sem mind élik túl. Reményvesztett emberek egy élő pokoljárásban. Nem egy tucatfilmre fizetsz be, ezt garantálhatom.
Ahogyan azt is, hogy Robert Pattinson-ról végre ki lehet jelenteni: ő egy jó színész. És ennyi, ezt is megértük. A The Rover közben egyetlen pillanatig sem asszociálsz a sápadt vámpírra, szerencsére levedlette ezt a sztereotípiát magáról, és ezzel a szellemileg kissé visszamaradott sráccal, akit alakít, nagyon meggyőző tudott lenni. Nem nyomta fullba a kretént, le a kalappal előtte. Guy Pearce pedig hozta, amit az ember tőle elvár: minden ott van a fickó arcán, amit nem csak a karaktere, de az egész világ átélt az utóbbi tíz évben.
Nincs finomkodás: megesi, hogy loccsannak az agyvelők, amikor pont nem számítasz rá, de ha nem muszáj, a kamera sem mutat mindent öncélúan. De amíg eldurran néhány pisztoly, a zsigereidben érezheted azt a nyomasztó világot, amit a The Rover bemutat. A film utolsó jelenete pedig mindenre magyarázatot ad, fogalmam sincs, mikor voltam így oda egy ilyen befejezésért.
8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.