Lake Mungo [2008]

A vízbe fulladt tizenhat éves lány, Alice Palmer halála után a gyászoló család egyre több,
megmagyarázhatatlan esetre lesz figyelmes. Eleinte még annak is sanszot adnak, hogy Alice talán mégsem halt meg, alakja ugyanis feltűnik néhány újonnan készült fényképen. Az exhumálás azonban bebizonyítja, hogy a lány valóban halott. Hamarosan kiderül, hogy Alice múltjában valami sötét titok lappang. A kétségbeesett család nyomozni kezd, és így jutnak el végül a Mungo-tóhoz.

Joel Anderson első, egész estés filmje egy ál-dokumentumfilm, vagyis: dokumentarista stílusban előadott fiktív történet. Azért az elején a biztonság kedvéért közlik, hogy true story, rendőrségi felvételek, meg ami ezzel jár, de nem ajánlott bedőlni. Majd rájössz, hogy miért nem.

Kezdeném azzal, hogyha úgy vesszük, horrorsznob volnék. Kevés alkalom van, amikor egy film képes alaposan megborzongatni, és nem sűrű ásításokat vált ki belőlem. Pedig szeretem én a jó horrort, de ritka, mint a fehér holló. A dokumentarista stílussal már inkább meg lehet venni, ha nem is kilóra, de vevő vagyok rá, ha jól van felépítve.

De rákanyarodva a Lake Mungo-ra: kellően misztikus, sejtető darab. Az, hogy félelmetes, már sokkal szubjektívebb dolog, és pont a sejtető-jelzőre vezethető vissza: hajt előre minket a kíváncsiság, és már eleve az szül félelmet, hogy tudjuk, itt valami nagyon ki fog derülni a végén, nem fogjuk megúszni szárazon. Na meg hihetetlen atmoszférával ruházták fel.

Nyilván eszem ágában sincs lelőni a slussz poént. Itt-ott olvasgattam kicsit, kinek mennyire jött be az a bizonyos titok, ami Alice múltjában található. A vélemények megoszlanak, és a viszonylag alacsony Imdb-pontszám is arról árulkodik, hogy sokan olcsó megoldásnak gondolták (vagy csak ott jöttek rá, hogy ez nem igaz történet?), mindenesetre annyit elárulok, hogy amikor kiderül az igazság, én, mint nagy horrorsznob csak ültem döbbenten a képernyőt bámulva, miközben a hideg nem csak, hogy végigfutott a hátamon, de jó ideig ott is maradt, miközben a libabőr is befigyelt a kezemen. Ehhez a kiváló előkészítés is hozzátett az azt megelőző percekben.

Ha ráakarnék térni a negatívumra, akkor mindenképp felhozandó, hogy hiába egy rövid, mindössze 87 perces dologról van szó, még így is, a film második felében kapunk néhány töltelék-jelenetet. Cirka egy órába is lazán belefért volna. Igen, tudom, hogy ezt mostanában több filmnél felhozom, de ha muszáj, nem tudok elmenni mellette.

Mivel a Lake Mungo esetében nagyon vigyázni kell a spoilerekkel, így be is fogom gyorsan. Remek hangulat, és noha nem egy eredeti sztori, de a vége csattanó nagyon ütősre sikerült.

7/10