DarkSide Joint

Bevallom, nem sok filmet néztem idén . Legalábbis nem annyit, amennyit szerettem volna. Ennek több oka van, és elnézve az év végi listámat, kicsit sajnálom, hogy nem jutott több időm a filmekre. Na nem mintha sok produkció puszta jóindulattal került volna fel, egyszerűen látom, hogyha a szokásos fejest ugrok a filmdarákba, akkor némileg más lenne az összegzés. Idén is azt a formát követem, mint tavaly: nincs fix filmszám, egyszerűen ami tetszett, és említésre méltó, az itt van. És nincs sorrend sem, de azért lett egy év filmje. Nálam ezek voltak 2017 legjobb filmes pillanatai. GET OUT Ha volt megtévesztő film idén, akkor az a Get Out: végül teljesen máshova futott ki a sztori, mint azt előzőleg gondoltuk. És mégsem sikerült elrontani. Ám pont emiatt volt bejövős darab. Nem tudom, mikor néznem újra, de ott és akkor nagyszerű élmény volt. GERALD'S GAME Idén a King-rajongók igencsak elvoltak kényeztetve: filmek, sorozatok formájában keltek életre a horror király ...

Nem akarok hosszasan rizsázni erről a filmről, mert egyszerűen nem ér annyit. Pedig a rendező páros miatt várós volt valamennyire, de végérvényesen kiderült, hogy Leatherface lufiját kár újra fújni. A történet középpontjában négy, elmegyógyintézetből megszökött fiatal áll, akik túszként magukkal visznek egy ápolót. Menekülésük közben sorra ölik az ártatlan polgárokat, miközben egy ranger üldözi őket, aki a lánya meggyilkolásával vádolja egyiküket. A Leatherface lehetett volna jó, hiszen egy olyan előzmény, amelynek pusztán a fináléjában tudjuk meg, ki ölti magára a legendás bőrálarcot. De nem lett, mert hiába a vér, a bevállalósság, ez mind kevés. Legtöbbször csak a fejünket fogjuk, sokszor válik idegesítővé ahelyett, hogy egy minimális izgalmat pumpáljon nézője felé. Kihagyott ziccer, mondanám szívesen, de most már tényleg békén kéne hagyni a Hewitt-család históriáját.

A cím mindent elárul. Nemsokára jövök az év végi összegzéssel a pozitív felhozatalból, ám addig lássuk, idén mikben csalódtam. Fontos, hogy csalódásokról van szó, vagyis eleve voltak reményeim az alább felsorolt filmekkel kapcsolatban. Pár embernél lehet kicsapom a biztosítékot. Sorrend nincs, csak ahogy jött. Alien: Covenant Miért? Mert olyan filmet vártam, ami méltón tovább viszi a Prometheus-t, ám közben meglesz az Alien-feeling. Látszott, hogy ezt próbálták összehozni, ám közben olyan kusza lett, hogy a saját kardjukba dőltek bele. Nyomd, bébi, nyomd! / Baby Driver Miért? Mert egy igazi cool filmet vártam, amely hamisítatlanul Edgar Wright kézjegyeit hordozza magán. A cool része megvolt, viszont alig-alig van nyoma Wright stílusának. Egyszer lecsúszott, de számomra eddig ez Wright leggyengébb filmje. Hóember / The Snowman Miért? Mert egy igazi rideg, vérfagyasztó thrillert akartam nézni, ami a székbe szegez. Az atmoszférával nem is volt gond, de a Snowman na...

Ismét eltelt egy év, és ezúttal is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Nálatok mi lesz az esti filmes program? Reszkessetek betörők vagy Die Hard? Itthon valószínűleg a Krampusz! Egyetek sok bejglit, nézzetek sok filmet, és így az év végére kicsit lazítsatok! Szokás szerint beszúrom a legjobb karácsonyi reklámot.

Hú. Nem biztos, hogy egyet fogtok érteni velem, de a Shot Caller kicsit betömte azt az űrt, amit anno a Sons of Anarchy hiánya hagyott bennem. Nem, mondom NEM összehasonlítani a kettőt, még véletlenül se, de voltak pontok, olyan jelenetek, amikor ugyanazt az adrenalin pumpát éreztem, mint Kurt Shutter sorozatának bizonyos pontjai közben. Jacob Harlon kijön a sittről. Igazi kemény legény. Pornóbajusz, tetoválások, valamint emberünk nem kicsit van kibaszva. Odakint már várják. Ismerik a nevét. Szabadulása után olyan olajozottan zajlanak az események vele és az alvilági figurákkal, hogy az ember azt hinné, ez egy született bűnöző. De nem mindig volt ez így... Ugrunk is vissza tíz évet az időben. Jacob Harlon akkor még az amerikai álmot élte. Jól menő állás, feleség, gyerek, szép ház a kertvárosban. Konszolidált külső, boldog élet. Aztán egy nap történt valami, amikor mindez derékba tört. Jacob börtönbe került. Itt jövünk csak rá, hogy a Shot Caller két szálon fut: a visszaemlékez...

Hohó, Denis Villeneuve pár éve lerakta az asztalra a Sicario zseniális első részét , amely most folytatódik! Bár a rendező személye változott: ezúttal Stefano Sollima (A.C.A.B.) irányította a produkciót, de tény, hogy ő is ért a feszültség teremtéshez. Az író továbbra is Taylor Sheridan, valamint a főszereplők is visszatérnek. A Soldado alcímet viselő folytatás nyáron kerül a mozikba. Azonnal felkerült a várólistára!

Nem kevés bosszankodással, ám annál is nagyobb csalódottsággal hagytam el a mozitermet. Megvan az a South Park rész, amikor a fiúk felrántják magukat a régi klasszikusok meggyalázásán? Hasonló gondolatok kavarognak a fejemben, még ha nem is szóról szóra ugyanaz történt, mint amit Cartman-ék megéltek, azért bőven pipa voltam Hollywoodra. Az utolsó Jedik ígéretesen indul, és szó se róla, vannak igencsak felejthetetlen pillanatai, de ez a Star Wars nekem már nem okozott gyermeki lelkesedést. Nem kúszott könny a szemem sarkába, nem ültem tátott szájjal, de ami a legfájóbb: nem tudtam elmerülni benne. Pedig volt rá két és fél órája, ezalatt pedig gondoskodott arról (ám arról maximálisan), hogy végérvényesen elveszítse velem a fonalat. Ha 2017-ben ezt jelenti a Star Wars, akkor köszönöm az elmúlt 40 évet, itt és most végeztünk. Pedig minden esélye megvolt rá, hogy tisztességesen tovább vigye azt, amit Az ébredő erőben megalapozott. Ehelyett sok esetben elbagatelizálta a sztorit, néh...