DarkSide Joint

Az igazat megvallva voltak némi fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ennek oka nem titkoltan a rendező személye: McG. Már eleve ez a név, de ezt hagyjuk, inkább az eddigi munkái voltak azok, amelyek után nem kimondottan nézőcsalogató az, ha a rendezőnél McG nevét látjuk. Aztán jött a kellemes csalódás. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak két jó horror-komédiát nézhetünk a közelmúltban, ráadásul mindkét film központi témája a bébiszitterkedés - ez volt ugye a Better Watch Out. És most itt a The Babysitter, amely még inkább rápakolt egy lapáttal: főhősünket, Cole-t, a fiatal srácot a szülei otthon hagyják, amíg ők hotel-terápiára mennek, hogy rendbe szedjék házasságukat. A fiú bébiszittere egyben a legjobb barátja is: Bee, a szőke, ügyeletes jócsaj az, aki megvédi a srácot az őt szivatóktól. Cole ugyanis az iskola örök céltáblája, de szerencsére mindig jön Bee, aki alaposan helyben hagyja a többieket. Ezen az estén azonban nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy eddig: Cole ugyanis olyat...

Egy ohiói kisvárosban egy fagyos hajnalon tömegek állnak sorban még nyitás előtt, hogy bejussanak az állásinterjúra. Felvillannak a reflektorok, egy fehér Mercedes áll meg tőlük nem messze. Aztán a tömegbe hajt. Sok halott, köztük egy kisbaba, és még több sebesült. A tettest nem kapták el. Pár évvel később a nyomozást irányító hekus, Bill Hodges (Brendan Gleeson) már nyugdíjba vonult, éli unalmas életét. Egyik nap különös e-mailt kap. A feladó: MM. A gázoló az, Mr. Mercedes, aki ezek után egyre jobban rászáll rászáll emberünkre, akit a zsaruvér nem hagy tovább nyugodni. A Mr. Mercedes nem a rejtélyre megy rá, hiszen már az első részben megtudjuk, kivel is van dolga Bill Hodges-nek: egy Brady Hartsfield nevű, lelkisérült srác. Piás anyjával él, aki pár pohár után szereti a kezét becsúsztatni fia nadrágjába. Brady egy műszaki áruházban dolgozik, kiváló munkaerő, ám időnként jégkrémes kocsiba pattan, hogy Hodges környékén árulja a fagyit. Ő az úgynevezett Mercis gyilkos, aki most úja...

Nyilván piszok nagy sablon kikiáltani egy filmről, pláne A remény rabjairól, de a barátságot, valamint magát a reményt ennél jobban nem igazán ábrázolta mozgóképes anyag, sem előtte, sem utána. Tökéletes alkotás lenne? Merész dolog rábökni ezt bármelyik filmre, még akkor is, ha az a film töretlenül áll az első helyen az IMBd 250-es listájának élén. Az biztos, hogy ezáltal ha nem is minden idők legjobb, de minden idők legnépszerűbb filmje. És ez nem véletlen. Láttam már kisebb koromban, tinédzser fejjel is párszor, és így, érettebb felfogással is újráztam néhányszor. Így volt ez a közelmúltban is. Hiába tudtam pontosan, mi fog történni, még így is maximálisan élveztem, a játékidő pedig pikkpakk elrepült. Amikor tényleg elég néhány pillanat, és máris "ott vagy" a filmben, egy másodpercre sem enged el, mert gondoskodik róla. Ahogyan arról is, hogy a végén még veled maradjon. Pedig megszámolni sem tudod, hányszor láttad. Andy Dufresne (Tim Robbins) története, akit felesége...

A legrosszabb filmek vélemény írás szempontjából, amelyek teljes közönnyel találnak be az embernél. Se nem jó, de nem is bántóan rossz, inkább csak: semmilyen. Na jó, Az elnémultak igazi baja, hogy unalmas. A legnagyobb erénye egyben a saját sírjának megásója is: nem próbál a jól bevált horror klisékkel operálni, mellőzi a jump scare elemeket, ez pedig valahol tényleg dicséretre méltó lenne, ám ezáltal mégis maga alatt vágta a fát, hiszen tényleg egy fájdalom nézni, ahogy vánszorog előre a cselekmény. Cselekményt mondtam volna? Erős túlzás, hiszen pusztán arról van szó, hogy egy kísérletnek lehetünk tanúi: egy sötét erők által megszállt lányt tanulmányoznak hőseink, mindent dokumentálva, egy erre a célra kialakított házban. De valóban megszállta valami a lányt, vagy csak mentálisan beteg? Szkeptikusok és a természetfeletti hívei is jelen vannak, és még ez is adhatna némi pluszt, de nem teszi. Volt egy alapötlet, ez látszik, de sajnos az is, hogy az égvilágon semmit nem tudtak ...

Horror-vígjátékok. Kemény műfaj, nem is vagyunk velük elkényeztetve, de időnként készül néhány jobb darab (Tucker and Dale vs. Evil, Behind the Mask: Rise of Leslie Vernon). A Better Watch Out szerencsére csak színesíti ezt a meglehetősen vékonyka repertoárt. Nehéz erről a filmről írni, mert jómagam szinte semmit nem tudtam róla, ért is néhány meglepetés közben. Mert fordulatokban nem szegény, erről egy elég szépen és aprólékosan megírt forgatókönyv gondoskodik. Maradjunk annyiban, hogy home invasion filmről beszélünk, a jelentős része egy házban játszódik: a tizenkét éves fiúra öt évvel idősebb bébiszittere vigyáz karácsonykor, amíg a szülők távol vannak. Az este azonban nem várt fordulatokat vesz. És ennyi: ennél többet ne olvass a sztoriról, de előzetest se nézz! Bár nem a tipikus hangosan hahotázó humorral operál a Better Watch Out, mégis próbálja megtartani könnyed stílusát, miközben horrorból sincs hiány: így tökéletesen egyensúlyoz a két műfaj mezsgyéjén. Nem hozza rád ...

Témáját tekintve kicsit érdekes az időzítés, de nyilván a véletlen műve. Louis C.K. új filmjében a lányát próbálja megóvni egy idős filmrendezőtől, akibe az beleszeretett. A Torontói Filmfesztiválon már debütált, illetve pont a napokban kezdték limitáltan vetíteni Amerikában. Ennek apropójából jött ki egy előzetes a filmhez, amelyben Lous az írói/rendezői teendők mellett a főszerepet is magára vállalta.

Harry Hole (Michael Fassbender), az oslói rendőrség különc nyomozójaként tengeti mindennapjait. Egy nap különös levelet kap, alján egy hóember rajzzal. Hamarosan gyilkosság történik, a tett helyszínén pedig hóembert építettek. Lassan körvonalazódik, hogy a rejtélyes gyilkos mindig akkor támad, amikor leesik az első hó. És minden alkalommal épít egy hóembert. Jo Nesbø híres regényének filmváltozatát nagy várakozás előzte meg. Skandináv krimi, amit én személy szerint nem kicsit szoktam szeretni, ráadásul ránk fért már valami ebből a kategóriából, valljuk be! Vegytiszta nyomozós sztori, remélhetőleg mindenféle sallang nélkül. Nos, a Hóember jött, látott, de sajnos nagyon csúnyán elolvadt. Hiába kaptunk ütős előzetest, a filmet úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy az idei Lány a vonaton. Ott is megadtuk a bizalmát előre, ám végül a legkeserűbb szájízzel sikerült elhagyni a mozitermet. A legnagyobb baj ugyanis, hogy a film egyáltalán nem közönségbarát. Lassú, széteső, de a legtaláló...