DarkSide Joint

Párperces rövidfilmből egész estés mozit készíteni elég bátor próbálkozás, sokan bele is buknak. A Lights Out című kis szösszenet elég félelmetes és egyben eredeti élmény volt a röpke kis idejével, szinte adta magát egy másfél órássá duzzasztott horror, és nem is kellett olyan sokat várni: idén megérkezett. De sajnos nem ez törte meg a sémát... Bár túlzás lenne kijelenteni, hogy a Lights Out rossz lenne, mert összességében nagyon is korrekt darab: a probléma ott burjánzik ki, hogy maga az alapötlet teljesen elveszik minden más mellett. Kapunk ügyes megoldásokat, parádés nyitójelenetet, és hellyel-közzel azért igyekszik belénk fagyasztani a szart - de ismét bebizonyosodott, hogy amit egyszer valaki három percben álmodott meg, az 80 percben nem kifejezetten működőképes. A történet szerint van egy démon, amely csak a sötétben képes létezni, ha felkapcsolod a villanyt, elillan. Ez az entitás száll meg egy családot: végez az apával, majd teszi pokollá a pszichiátriát is megjárt anya...

Nyolcvanas évek, slasher-filmek, ódákat lehetne zengeni, mennyire csúcson volt a horror ezen alműfaja. Nem kellettek nagy gondolatok, sem észvesztő fordulatok, mindent átértékelő csattanók, mindössze az egyesével fogyatkozó szereplők, akiket üldöz valamiféle mániákus, általában bosszútól vezérelve. A The Burning pontosan beleillik ebbe a szekcióba, hiszen a szóbanforgó gyilkost, az egykori mogorva tábori gondnokot annak idején ropogósra pörkölte néhány táborozó kölyök, amikor is az ártatlan tréfájuk végül tragédiába torkollott. Cropsy testét nem tudták rendbe hozni, nem nagyon merészkedik emberek közé, inkább úgy dönt, néhány évvel később meglátogatja azt a bizonyos tábort, ahol élete derékba tört, és módszeresen, egy metszőollót kezébe véve mészárolja le az aktuális táborozókat. Akik között a jól bevált recept alapján a szokásos karakterek sorakoznak fel, kezdve a lúzertől az alfahímig, a kedves lánytól egyenesen a könnyűvérű nőcskéig. A létszám csökken, Cropsy  teszi a dol...

A Hívatlan vendég egy nagyon korrekten összerakott, tipikus amerikai horror-thriller, pont jól elhelyezett látomásképekkel, centire kiszámolt játékidővel, valamint ügyesen elhelyezett fordulatokkal - igen, normális esetben egy ilyen film már elég lenne ahhoz, hogy összetegyük a két kezünket, még ha nem is emelkedik ki magasan a horrorfilmek szürke átlagából. A baj az, pontosabban a legnagyobb baj ott burjánzik, hogy ez is egy remake: a 2003-ben készült, dél-koreai A két nővér kissé felhigított, amcsi változata. Mert ha valaki tisztában van ezzel, és legalább feleannyira szereti Jee-woon Kim modern klasszikusát, akkor annak nagyon rátudja nyomni a bélyegét a végeredményre. Mert nincs baj a Hívatlan vendéggel: simán leköt, ha kell megijeszt, ha kell érdekes is tud lenni, és még a végén is sikerül meglepetést okoznia, de tudjuk azt: van ennél jobb, sőt, egyenesen profibb módja a tálalásnak. Anna (Emily Browning) tíz hónapos pszichiátriai kezelés után végül hazatérhet apjához (David...

A cím magáért beszél, ahogy az évszám is, szóval sok rossz dolog nem sülhet ki belőle, főleg, hogy horrorfilmről beszélünk. A műfaj előszeretettel húzza elő a kalapból a babákat, mint a paráztatás egyik eszközét, és valljuk be, némelyik elég félelmetesen tud vigyorogni. Két kis csoport menekül a vihar elől az isten háta mögötti házba: egy férfi a lányával, valamint irtózatosan sznob barátnőjével, illetve két punk(szerű) stoppos csaj, akiket egy kissé esett-kelt férfi vett fel útközben. Szállásadóik, az idős házaspár babákat készít, amelyekkel szabályosan tele van az amúgy nem kis ház. Éjszaka pedig furcsa dolgok történnek... A Dolls nem az a fajta horror, amely a klasszikus félelemkeltésre helyezi a hangsúlyt: nincs jump scare, sem libabőrt előidéző hangulatkeltés. Mai szemmel nézve inkább egy jó kis retrózásnak felel meg, hiszen mind az atmoszféra, mind a trükkök nagyon szépen visszarepítenek minket a nyolcvanasokba. És ha már szóba kerültek a trükkök, itt bizony nagyon érződik...

Bryan Bertino nem titkoltan a hetvenes évek thrillereinek stílusában és azok egyszerűségével próbálta elkészíteni a The Strangers című filmjét, amely noha igaz történetként van tálalva, ahogy azt megszokhattuk, ennek a fele sem igaz. Ezen felül a rendezőt még a Manson család ámokfutása inspirálta, mindezek végterméke pedig egy roppant izgalmas horror-thriller lett. James és Kristen egy esküvőről tér haza az éjszaka közepén egy hétvégi, isten háta mögötti házba. A hangulat fagyos, a srác ugyanis ezen az estén szánta rá magát, hogy megkérje párja kezét, a lány viszont nemet mondott. Nem sokkal később egy nő kopogtat be hozzájuk, egy bizonyos Tamarát keresve - ám ekkor mi tudjuk, hogy szó sincs semmiféle Tamaráról, az illető csak felméri a terepet. Ami ezután következik, az egy végzetes éjszaka, ugyanis három maszkos idegen töri meg a nyugalmat. Azért, mert otthon voltak... A The Strangers tényleg képes arra, hogy megdolgozza nézője pulzusát, ahogyan azt illik egy home invasion fil...

Amy Holden Jones mondhatni színes egyéniség: debütáló filmje volt a The Slumber Party Massacre, de később, a kilencvenes években olyan moziknak írta a forgatókönyvét, mint például a Beethowen vagy a Tisztességtelen ajánlat. Oké, nem az az ember, aki akkora nagy dolgokat tett le az asztalra, de első mozija mégis egy igazi csemege. Nem hibátlan, nem lett belőle klasszikus, de a maga 77 percével egész jól elszórakoztat. A címből könnyen kitalálható, mi az alapszituáció: a lányok pizsamaparty-t rendeznek, miközben odakint egy elmebeteg gyilkos van szökésben. Nem fogjátok kitalálni, melyik házat célozza meg... Rögtön a közepébe is vágok: lengén (néha túl lengén) öltözött lányok sikítozva menekülnek a pszichopata elől, vagy épp veszik fel ellene a harcot. Ennyi az egész. Nincs túlbonyolítva, sem megcsavarva. Egy kőegyszerű slasher-horror, amelyben ha halványan is, a vígjáték elemek is fel-felbukkannak néha. A slasher egyik fontos tényezője, ami nagyon meghatározza a végeredményt: a ha...

A Fűrész hatalmasat robbant annak idején, James Wan pedig, ha nem is volt képes átugrani a saját maga által felállított lécet, mégsem lehet azt mondani, hogy mélyrepülésbe kezdett volna - pár évvel később jött a Dead Silence, amely szintén egy nagyon pofás horrorfilm lett, Wan neve pedig azóta lett biztos garancia egy jó kis borzongásra. Ugyan nem a legismertebb filmjei közé tartozik, annak ott van a Démonok között egy és kettő , de nem szabad elmenni mellette, hogy itt is képes volt mind az atmoszféra megteremtésére, mind a hangulat fokozására, majd, hogy kellő időben csapjon le, aminek le kell csapnia - mi pedig ijedtünkben egy pillanatra megemelkedjünk két centit a fotelből. Valaki csomagot hagy Jamie Ashen (Ryan Kwanten) és barátnője lakása előtt. Név nincs rajt, sem üzenet, kinyitva pedig egy hasbeszélő bábot találnak a dobozban. Amíg a srác elmegy kajáért, addig a lány kettesben marad a babával, Jamie hazaérve pedig párja holttestét találja csak: arca eltorzult, akárcsak ...