SOROZAT: Aranyélet & Ash vs Evil Dead 2. évad

Tartozom még két sorozattal, mindkettőnek a második szezonja ért nemrég véget, és teljesen eltérő szériákról van szó, most mégis egyben kapjátok meg. Spoilermentesen.


ARANYÉLET

Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor az Aranyélet második évada némi keserű szájízt hagyott maga után. Eleinte a flashbackek zavartak, de pont addig, amíg ki nem derültek csúnya dolgok, onnantól már végre értettem, mire ez az egész visszaemlékezősdi. Közben a jelen szálban mintha egyre több töltelék jelenet kapott volna helyet, és a finálé is meglehetősen lagymatag lett. De szó sincs arról, hogy rossz évad lett volna, egyszerűen csak az első szezon tükrében lehet okunk panaszra, amely bőven jobb volt ennél. Persze itt is voltak olyan pillanatok, amikor tövig rághattuk a körmünk, most is megállt bennünk az ütő, sőt, még egy kegyetlenül jól megkomponált akciójelenettel is szolgáltak. Megvolt a potenciál ebben az évadban is, és összességében élvezettel néztem, de egyre többször éreztem, hogy meginog a léc - még akkor is, amikor az utolsó előtti részben húztak egy nagyon váratlan fordulatot, amely az évadzáróban egy sokkal gonoszabb befejezés lett volna. Az Aranyélet még mindig jó cucc, élvezet nézni, üdítő öröm, hogy itthon ilyen nívós dolgok készülnek a tévében, de ebben a szezonban már előbukkantak komolyabb problémák is.



ASH VS EVIL DEAD

Nos, az első évad vége nagyon genyán végződött, és a második szezon indítója is hozta a várt szintet, ám ezt a továbbiakban csak nagyon döcögősen tudta tartani. Miközben volt pár epizód, amelyek simán csak időhúzásnak voltak jók, addig másfelől sokszor olyan meredek jeleneteket sikerült összehozni, hogy nem akartam elhinni, amit épp látok - példának okáért Ash a hullaházban. Az Ash vs Evil Dead még mindig az a sorozat, amelytől nem kell nagy gondolatokat, sem lehengerlő színészi alakításokat várni, nincsenek mindent átértelmező csavarok: ez egy gore burleszk, amit kikapcsolt aggyal, hátradőlve nézel és élvezed, amit látsz. De még így is, visszagondolva az évadra, legyen bármilyen szórakoztató és pozitív értelemben röhejes, nem egyszer éreztem egy-egy rész végén, hogy ennek megint csak annyi értelme volt, hogy kijöjjön a tíz epizód. A finálé erős volt, a befejezés pedig most is nyitva hagyta egy újabb szezon lehetőségét, és természetesen várom, mint a mAshiást!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.