Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással) / Popstar: Never Stop Never Stopping [2016]

Conner4Life (Andy Samberg), a tinibálvány popsztár, a StyleBoys fiúzenekar egykori tagja. A világ a lábai előtt hever, rajongók ezreinek ad telt házas koncerteket. Éppen második szólóalbuma jelenik meg, amikor szembesül a szomorú ténnyel: ez a lemez orbitális bukta lett.


A nagyképű, öntelt, álomvilágban élő Conner élete innentől gyökeres fordulatot vesz. Mindent bevet, hogy renoméja ismét az egekbe szökjön, ám próbálkozásaival többnyire saját magát égeti le. Igen, jól sejted, a Popstar: Never Stop Never Stopping voltaképp egy paródia a kortárs popsztárokról, az erőltetett celebekről. Az elkényeztetett, valójában semmirekellő, trendeket meglovagoló énekesek, akik azt hiszik, mindent megtehetnek, két centivel a föld felett járnak. Már maga a cím elég erős utalás Justin Bieber: Never Say Never című mozijára.

Andy Samberg és cimborái, Akiva Schaffer és Jorma Taccone hárman hozták össze a filmet, amely dokumentarista jelleggel mutatja be egy bálvány felemelkedését, illetve bukását, mondhatni: mélyrepülését. Ez a kivitelezés, hogy emberek időnként a kamerába nyilatkoznak, csak előnyére vált a Popstar-nak, már csak azért is, mert így megannyi cameót kapunk: Usher, 50Cent, Nash, Ringo Starr, RZA. És ez még csak a nagyobb nevek egy töredéke volt, néhol egészen meglepő vendégszereplők is felbukkannak, színesítve a palettát.


De ha már egyszer vígjátékról beszélünk, nem szabad elmenni amellett, hogy milyen is a film humora? Elképesztően suttyó, paraszt. Politikailag nagyon nem korrekt, nem rejt véka alá semmit. Hellyel-közzel már sajnos képes átmenni fárasztóba, de javarészt nagyon szórakoztató, ha vevő vagy a bunkó, proli humorra, amelyet megkockáztatom, talán még Seth Rogen és haverjai sem tudtak volna jobban kivitelezni ebben az esetben. Sambergék többnyire kiválóan eltalálták az arányokat, csapták le a labdákat, arról nem is beszélve, hogy a filmhez írt dalok szövegei mennyire működnek - természetesen beleilleszkedve a film jellemébe, itt sincs finomkodás.

Kár, hogy a végére épphogy átmegy közhelyesbe, de annyi poént durrogtat el szinte non-stop, hogy ezen hibája akár meg is bocsátható. A Popstar ugyan nem lesz kiemelkedő komédia, pont az altesti, sok esetben durva humora miatt, de afféle csemegeként maximálisan megállja a helyét azoknak, akik szeretik a polgárpukkasztó, határokat feszegető vígjátékokat.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.