Cartel Land [2015]

Mexikó, drogkartellek. Láttuk már, több megközelítésben, de főleg a játékfilm gyártás nyúlt hozzá a témához, amely valljuk be, több igényes produkciót is szült. Kényes terület ez, sokan nem merik megkapargatni még a felszínét sem, hiszen vannak rémhírek, hogy jár az, aki ujjat húz valamelyik kartellel. Matthew Heineman azonban belevágott, filmjét pedig egyenesen Oscarra jelölték.

Amikor a közbiztonság szinte egyenlő a nullával és a kartellek vígan terjeszkedhetnek, azt csinálnak, amit akarnak és a kormány is magasról tesz mindenre (sőt, talán még össze is játszik velük), akkor jön az a pont, hogy az embereknél betelik a pohár és önbíráskodásba kezdenek. Na nem eszeveszett módon, hanem szervezetten, amolyan rendfenntartó egyesületet alakítva. A polgárok tömegesen csatlakoznak hozzájuk és bár a hatóságok nem nézik jó szemmel mindezt, de amíg a nép a milíciával van, addig nem sok mindent tudnak tenni.

Az egész Dr. Manuel Mireles fejéből pattant ki, aki amúgy sebészként praktizált. Ő volt az, akinél elsőként elpattant a húr és úgy döntött, valamit tenni kell, ha már akik tudnának, nem fognak, mert minden bizonnyal le vannak pénzelve. Megalapította tehát szervezetét, amely nőtt és nőtt, de mint tudjuk, minél nagyobb valami, annál több bajjal jár. Voltak szép sikereik, egy időben ment a szekér, ahogy azt eltervezte, de idővel egészen más irányt vett az egész és ennek több oka is volt.

A másik szálon egy bizonyos Tom Foley-t láthatunk, aki a határnál toborozza saját szervezetébe, az Arizona Border Recon-ba az embereket. Napjaik nagy része megfigyelésből áll, konkrétan a semmi közepén. Nem feltétlenül kartell tagokra vadásznak, inkább csak próbálják megakadályozni, hogy egy-egy szállítmány célba érjen. Amikor pedig megkérdezi valaki Foley-t, hogy miért is csinálja ezt az egészet, ő csak annyit felel: "Ha nem én, akkor ki?"

A Cartel Land tartogat pár érdekfeszítő pillanatot: rajtaütések, elfogások, sikeres és sikertelen akciók egyaránt, miközben folyamatosan építi fel a maga kis kártyavárát, de végül sikerül egy kiadós pofont lezavarnia nézőjének. Vannak igencsak felkavaró elbeszélések, túlélők és hozzátartozóktól, amiket hallgatva talán az emberiségbe vetett hitünk maradék szikrái is kimúlnak, de szomorúan kell szembe néznünk a tényekkel: ez a nagy mexikói valóság része. Ilyenek a kartellek: nem kímélnek sem férfit, sem nőt, de még a gyereket sem. Hiába ígérik meg elsőre, hogy a lakosságot békén hagyják, idővel úgyis fizetni kell nekik.

Ha valaha is szerepelt a bakancslistás terveid között egy mexikói kiruccanás, akkor a Cartel Land után mindenképp kifogod húzni azt. Nem akarsz még a közelébe menni se.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.