Spotlight - Egy nyomozás részletei [2015]

Új főszerkesztő érkezik a Boston Globe újsághoz. Első nekifutásra úgy dönt, megbízza a lap Spotlight nevű oknyomozó részlegét azzal, járjanak utána a katolikus egyházban előforduló, papok általi gyermekmolesztálásoknak. A csapat nekivág, lassan mindenki szíve jogaként kezeli az ügyet, főleg, amikor olyan dolgokat találnak, amikre ők sem számítottak.

Az igaz történet alapján készült filmet a kritikusok az idei Oscar-jelöltek legjobb mozijának titulálták. Kényes téma ez, nagyon kényes, de igencsak megrengette az egyházat, hiszen amilyen részletek napvilágot láttak a Spotlight által, az bizony túlontúl sok határt lép át. A magyar alcím, bár azt hisszük felesleges, de lényegében felkészít minket arra, hogy itt tényleg egy nyomozás részéleteibe nyerhetünk bepillantást: nem több, nem kevesebb. A maroknyi csapat minden követ megmozgat, hogy átfogó, teljes, precíz cikket tudjon írni arról, milyen aljasságok mentek évtizedeken keresztül az egyház berkein belül.

Személy szerint imádom az oknyomozós filmeket, voltaképp a téma lehet szinte bármi, ha sikerül izgalmasan tálalni, akkor azzal már elégedett vagyok. A Spotlight mindvégig erre fókuszál, mindezt sikerül úgy előadnia, hogy a film egyetlen percre se fulladjon unalomba és esélyt se hagyjon az üresjáratoknak. Bár a cselekmény nem pörög magas fokozaton, de nem egy és nem kettő esetben fordul elő, hogy vagy a körmünket rágjuk vagy úgy megbotránkozunk, ahogy azt egy ilyen tematika úgymond megköveteli.

Ahogy haladunk előre a nyomozás során, úgy ismerjük egyre jobban a karaktereket, ám cseppet sem a szájbarágós módon. Finoman elhintett mondatok, néhány egymásnak mesélt történet és maga az elhivatottság, amellyel a munkájukat végzik: a végére szinte mi, nézők is a Spotlight tagjának érezzük magunkat, annyira a szívünkhöz nőnek ezek a figurák és körmünket rágva izgulunk, hogy összejöjjön nekik, amely eleinte egy megbízás volt számukra csupán, később pedig már sokkal több.

Ugyan van itt nekünk egy Michael Keaton, egy Rachel McAdams, Liev Schreiber és Stanley Tucci, de a legmeggyőzőbb alakítást Mark Ruffalo zsebelheti be. Félreértés ne essék, mindenki remekül alakít, de talán Ruffalónak adatott meg a legtöbb hálás pillanat, amellyel sikerült is jócskán élnie.

Igen, ez egy amolyan "lepel lerántós" film, amelynél nem is a cél igazán a lényeg, hanem az, hogy jutunk el odáig. Minimális időt igényel, amíg belerázódsz, de amint megkezdődik az oknyomozás, onnantól nincs kiszállás.