A homár / The Lobster [2015]

Párosan szép az élet - tartja a mondás. Egy szép új világban pedig párosan kell élni. Özvegyek és elváltak egy olyan intézménybe kerülnek, ahol párt találhatnak maguknak. 45 napjuk van rá. De a biztonság kedvéért a regisztrációkor választaniuk kell egy állatot. Egy olyan állatot, amellyé akkor változtatják őket, ha az ott töltött idő alatt nem sikerül találniuk senkit.

Ide kerül David (Colin Farrell), aki különös módon, sok más társával ellentétben egy homár szeretne lenni. Több nyomós indoka is van rá. Mi akkor csatlakozunk a történésekbe, amikor David bejelentkezik a szállodába és megkezdődik az ott tartózkodási ideje. Esténként az étkezdében, egy színpadon röhejesen gyermekded szituációkkal pumpálják a lakók agyába, hogy mennyivel jobb párosan, magányosan pedig az élet céltalan és veszélyes. Riadóra pedig menni kell vadászni az erdőben azokra a magányos emberekre, akik bujkálnak a rendszer elől. Aki lelő egy magányost, az időt nyer, a 45 napból akár több is lehet. De olyan szabály is van, hogy maszturbálni tilos, mivel az egyszemélyes tevékenység, amely ellent mond a páros létformának. Könnyen kenyérpirítóba kerülhet az ember keze, ha rajta kapják.

Igen, ilyen furcsa filmmel van dolgunk a The Lobster esetében. Egy ízig-vérig filmszatíra, egy olyan disztópikus világban, ahol az emberek többsége teljesen elfogadta már, hogy ez a dolgok rendje. Zokszó nélkül vonulnak be a szállodába, bár néhányan képesek ordas nagy csalásokat véghez vinni, hogy párt találjanak maguknak. Yorgos Lanthimos filmje úgy vizionálja ezt a világot, mintha valóban létezne, vagy ha ez tegyük fel egyszer bekövetkezne (igen, tudom, de most tegyük fel...), akkor minden bizonnyal így nézne ki. Kis apróságok, amelyek komplettebbé teszik a képet. És bár nagyrészük röhejes, de lássuk be, ez elkerülhetetlen, lévén, hogy maga az alapfelvetés is meglehetősen banális.

De nem ilyen egyszerű a helyzet: amilyen furcsa az alapfelütés, annyira furcsa a megvalósítás. Külön hangulatot igényel, kell hozzá a befogadókészség, mert nem a tipikus nyugati megvalósításra törekedtek. Sok elmélázós jelenettel van dolgunk, gyakran éltek a belassításokkal, amelyekhez sajátos zenei aláfestés is dukál. De ha van türelmed és nem zárkózol el a valóban egyedi élményektől, akkor nem lesznek gondok.

Tény, hogy lehetett volna valamivel rövidebb darab, de szerencsére nem áll meg annyiban, hogy hősünk próbál párt találni, így sikerül okoznia néhány meglepetést a későbbiekben. A The Lobster ugyan nem egy kihagyhatatlan élmény, de, hogy egyedi, és hogy ilyet még soha nem láttál, azt garantálni tudom.

Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.