SOROZAT: Mr. Robot - 1. évad

SPOILERMENTES!

Be kell valljam, mostanában egyre kevesebb sorozat van, amire ráfüggök. Ez nem az ő hibájuk, inkább az én szegénységi bizonyítványom. Azért mondom ezt most el, mert az USA idei dobása, a Mr. Robot első része után olyat éreztem, amit már megmondani sem tudok, hogy mikor: egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam, olyan szinten hátast dobtam tőle. Nem volt kérdés, hogy maradok, és bár voltak meglehetősen hullámzó pillanatai a szezonnak, de összességében az egyik legjobb döntés volt, hogy végül befejeztem az első évadot.

Történetünk főhőse és egyben narrátora Elliot (Rami Malek), aki szabadidejében profi hacker, és ezt egy nemes cél érdekében teszi: alkalomadtán lefülel pár rossz embert. Amikor pedig az úgymond normális életét éli, egy cégnél dolgozik, amely mindenféle hacker-támadástól védi az E-Corp nevű céget. Egyik éjjel elég komoly támadás éri a hálózatot, amelyet Elliot sikeresen el is hárít, ám így bukkan rá Mr. Robot-ra. De az is lehet, hogy Mr. Robot talált rá. Egy underground hacker-csapat, akik jobbá akarják tenni a világot. Megdönteni a nagy, gazdag, gonosz bankokat és egy egyenletes vagyonelosztást véghezvinni.

A történet pedig nem áll meg ennyiben: bekúszik még néhány szál, és ami az egyik legüdítőbb az egészben, hogy egyáltalán nem számítasz rá, milyen utakat fogsz bejárni Elliottal együtt. Valahol az évad második felénél ugrott be, hogy sok mindenre számítottam a pilot nézése közben, de ilyen helyzetekre, ilyen mellékágakra, mi több, fordulatokra nem igazán. És bár tény, hogy a pilot igen magasra teszi a lécet, ne kedvtelenedj el, ha a második epizód már nem ugyanazt a színvonalat hozza, de ha türelmes leszel, igenis beérik a gyümölcse.

Három olyan produkció van, amely erősen érződik a sorozaton, ebből az egyik a Dexter, bár könnyen meglehet, hogy ezt csak én magyarázom bele: a folyamatosan narráló, antiszociális főhős, akinek hobbija a munkájával szögesen ellentétes. Aztán itt van még a Fight Club: a multik lerombolása, az anarchista sugallatok, de, hogy tovább menjek, egy epizódban (igaz, a leggyengébben) még a Trainspotting is beugrott nekem.

A Mr. Robot legnagyobb erénye azonban magában a hangulatban van. A vizuális összhatás, amely egy az egyben magába ránt, és ezáltal jobban jár az, aki darálva nézi az évadot. Egyes epizódok ugyanis úgy köptek ki magukból, hogy szívesen néztem volna tovább, és ne egy hetet kelljen várni rá. A gyönyörű fényképezés, a misztikus stílus, valamint a minimális zenei aláfestések mind gondoskodnak arról, hogy mint egy adag cucc, úgy ivódjanak beléd a látottak és te függő maradj, de ha egy jelenet megkívánja, egyik pillanatról a másikra emelkedjen a pulzusod.

Persze nem a világ legjobb első évadáról beszélünk, szó sincs róla: ahogy említettem, időnként hullámzik elég rendesen, sőt, volt egy rész, amely kimondottan nem tetszett, kicsit a kedvem is elvette. Piszok erősen indít, megkockáztatom, hogy talán a legjobb pilot volt, amit életemben láttam. És ugyan van egy minimális lejtmenet, de a végére erősen felpörög, valódi mindfuck élménnyé alakulva, a főhős belső vívódásaival, tartogatva nekünk jó pár erős csavart. Kíváncsian várom, merre és hogyan viszik tovább a második évadot.

Ha eddig nem szántad rá magad, én a helyedben nem haboznék, és csak annyit üzenek, hogy Te még bizony egy nagyon szerencsés ember vagy, hogy ez az élmény, amit a Mr. Robot adni fog, még előtted áll.


2 megjegyzés:

  1. Egyedül az évadzáró van hátra. A véleményemet pedig nagyjából leírtad. Hu de nagyon meglepődtem :D

    VálaszTörlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.