Martin (Pierce Brosnan) élete romokban. Úgy dönt, Szilveszter éjszakáján véget vet az életének és leveti magát egy épület tetejéről. De megzavarja őt Maureen, aki szintén leakar ugrani. Majd megjelenik Jess, ugyanezzel a szándékkal. Aztán JJ, aki megint csak fejest akart ugrani az öngyilkosságba. Végül élve távoznak a helyszínről, de sorsuk ezen az éjszakán végleg összefonódott.
Valljuk be, az alapötlet bár minimálisan abszurd, de összességében remek kis felütés. Négy elveszett lélek, akik úgy érzik, nincs már helyük ebben a világban. Felkészültek a nagy napra, azonban a négy öngyilkossági kísérlet nem az életet oltja ki, hanem egymást. Először csak elnapolják a dolgot, méghozzá Valentin napra, azonban nagyon hamar médiaszenzációvá válnak, később pedig úgy döntenek, inkább elutaznak Mallorcára. Így megy ez, nem?
A film Nick Hornby regényéből készült, akinek már több művét vitték vászonra, ebből talán a legismertebb a nagyon is elrettentő magyar címmel bíró, ám annál zseniálisabb
Pop, csajok satöbbi, vagyis a
High Fidelty. Hornby általában remekül ragadja meg a témát és nem kétlem egy percig sem, hogy az
A Long Way Down leírva jó, de a film sajnos nem nyújt maradéktalan élményt, de megnyugtatlak: nem is rossz.
A legnagyobb probléma a filmmel, hogy kissé felületes. Ez valahol persze az előnyére is válhat, hiszen inkább legyen ilyen, mintsem világot megváltó, giccses megoldásokkal kísérve, a lemenő nap fényében döbbenjenek rá hőseink a stáblista előtti pillanatokban, hogy "az élet csodaszép, élni márpedig jó, kispajtások!". Szerencsére erről szó sincs, azonban ha már az öngyilkosság az egyik fő eleme a filmnek, nem ártott volna úgymond mélyebbre menni. Inkább csak a felszínt karcolgatja, a sűrűjét meghagyja más alkotásoknak. Ettől függetlenül egy igenis derűlátó mozi lett az
A Long Way Down, és ezek furcsa egyvelegeként megmarad egyszer nézős filmnek. Elszórakoztat a maga módján, nézeti is magát, de csak ismételni tudom magam: maga az élmény is pont addig tart, ameddig a játékidő. És a színészekre nem lehet haragudni, Pierce Brosnan-től Aaron Paul-ig bezárólag mindenki egész jól alakít.
Megmosolyogtat, de nem nevettet, és pont annyira húz le lelkileg, hogy ne hasson gyomrosként.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.