Before We Go [2014]

Nick (Chris Evans) és Brooke (Alive Eve) teljesen véletlenül találkoznak egy este New York-ban a pályaudvaron. A fiú zenél, másnap meghallgatása lesz, erre az estére pedig egy buliba hivatalos, ahol minden bizonnyal találkozna a volt barátnőjével és annak új párjával. A lány éppen lekéste a vonatát, pedig nagyon muszáj lenne hazaérnie reggelre. Ketten vágnak neki az éjszakának a Nagy Almában, miközben egyre jobban ismerik meg a másikat.

Az van, hogy maga Amerika Kapitány rendezett nekünk egy romantikus filmet, és még az egyik főszerepet is magára osztotta. Chris Evans első rendezéséről nem véletlenül juthat eszünkbe Linklater Before-trilógiája, abból is az első rész: fiú és lány találkoznak, együtt töltik az éjszakát és beszélgetnek. A két, egymás számára idegent mi is lépésről lépésre ismerjük meg, ahogy ők is egymást.

Kár lenne azonban plágiummal vádolni Evans-t, hiszen itt némileg több dologban csavartak a sztorin, a film azonban mégis akarva-akaratlanul juttatja eszünkbe Jesse és Celine bimbódzó románcát. Nick és Brooke éjszakája némileg tartalmasabb, próbálnak pénzhez jutni, hogy a lány hazajusson, ehhez pedig több trükköt is bevetnek. Szépen, lassan pedig körvonalazódik, melyiküknek mi a keresztje, mi elől menekül, hol tart az élete, miközben fokozatosan, lépésről lépésre kerülnek közelebb egymáshoz. Nem szokványos szerelmi történet, de pont emiatt talál be.

És mert a dialógusok jelentős része teljesen életszagú. Muszáj kiemelnem, hogy 'a jelentős része', mert hellyel-közzel az írók (akik hozzáteszem halkan: négyen voltak) azért felcsapták a Coelho-gyűjteményt, ez azonban legfőképp a cselekmény végén érződik. Azonban még így sem hajlik át teljesen giccsbe, nem esik át a ló túloldalára, és bár kissé szirupos, ezt aláírom, de valahogy még mindig megmosolyogtató is tud maradni egyben.

Ahhoz képest, hogy debütáló rendezésről beszélünk, Evans hozta a teljesen korrekt szintet. Remek hangulattal pakolta fel a képkockákat, a történetvezetés gördülékenyen zajlik, és unalmas perceket sem nagyon kapunk. Ha a Kapitány úgy dönt, belehuppan még a rendezői székbe, és minimum ezt a nívót hozza, akkor jóban leszünk.

Újabb nem tipikus romantikus film, amelynek én általában mindig nagyon tudok örülni. Minimális költségvetés, gyönyörűen fényképezett jelenetek, két teljesen kedvelhető főszereplővel. Akinek tetszettek a Before-filmek, azoknak nyugodt szívvel merem ajánlani, viszont ha valaki öt perc után bealudt rajt, az a Before We Go-t is messze kerülje el.