Senki többet / La migliore offerta [2013]

Virgil Oldman (Geoffrey Rush) köztiszteletben álló árverésvezető, műértő, értékbecslő. Magányos természet, emberi kapcsolatai szinte alig vannak. Egyik nap felhívja őt egy rejtélyes, Claire Ibbetson nevű nő, hogy segítséget kérjen a villájában lévő művészeti tárgyak felbecsülésében, illetve azok eladásában. Claire azonban több, mint furcsa: kerüli a személyes találkozókat, nem mutatkozik, és ez csak egyre jobban felkelti az amúgy meglehetősen mizantróp Virgil érdeklődését.

A Senki többet megint egy olyan film, amit nehéz lenne besorolni bármelyik műfajba. A film egy részét körüllengi a misztikum, idővel egy nagyon egyedi romantikus szál is kezd kibontakozni, miközben a lezárást illetően egy egészen más nézőpontba helyezhetjük az addig látottakat. Nem az évszázad csattanója vár ránk, szemfülesebbek talán még ki is találhatják, de engem azért meglepett.

Nagy erénye továbbá, hogy hajt minket előre a kíváncsiság. Egyrészt ott van a titokzatos nő, az elsőre meglehetősen furcsa viselkedése, hirtelen indulatai, majd amikor lehullik a lepel, egészen más fordulatot vesz a cselekmény. Sőt, az elsőre kissé unszimpatikus, sznob, távolságtartó Virgil Oldman-t is kezdjük befogadni, megkedveljük, mire észbe kapunk, már együtt érzünk vele. Hiszen nagyon sokáig Virgil nekünk nem más, mint egy, csak a hivatásának élő, gazdag ürge, akit a legjobb éttermekben várnak a legfinomabb borokkal, magától az érintéstől pedig egyenesen retteg, folyton kesztyűt hord, nehezen teremt kapcsolatot, sznobizmusának pedig ha kell, hangot ad.

A Senki többet lényegében egy önmagába fordult, magányos férfi történetét meséli el, aki rájön, hogy nem csak a festmények léteznek ezen a világon. És ehhez egy olyan nő kell, aki úgy, ahogy van, elbújt a világ elől, négy fal közé, sőt, azon belül és még négy fal közé.


Giuseppe Tornatore több klasszikust jegyez, lerakta ő már a maga szeletét az asztalra. Még ha nem is egy Cinema Paradiso, de mindenképp érdemes rá odafigyelni, de valóban érdemes kihangsúlyozni, hogy végeredményében nem azt az élményt fogod kapni, amire első blikkre számítasz. Geoffrey Rush pedig egész egyszerűen zseniális. Ordenáré nagy sablon ezzel a jelzővel dobálózni, de így van. Lényegében szinte az összes jelenetben jelen van, amelyeket aztán vállszélességgel képes uralni.

A tavalyi év egyik legkülönlegesebb csemegéje volt a Senki többet, amit én sajnálatos módon csak most tudtam pótolni. Elindít egy úton, majd átvezet egy másikra, végül pedig arcon csap. És ami a legfontosabb: nézeti magát.

8/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10 igaz történeten alapuló film

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10: Nyomozós filmek

Top 10: Egyhelyszínes filmek