Beépülve / Brick [2005]

A középsulis Brendan (Joseph Gordon-Levitt) a volt barátnője holttestét figyeli egy alagút előtt. Aztán visszaugrunk két napot az időben, amikor is a srácot felhívja a lány, és elmondja neki, hogy fél. Bajban van. Brendan úgy dönt, a végére jár annak, mibe keveredett az exe.

A Brick Rian Johnson első rendezése, aki azóta már a Brother's Bloom és a Looper filmekkel is meglepett minket, sőt, ha minden a terv szerint halad, a VIII. és IX. Star Wars epizódot is ő dirigálhatja.

Klasszikus nyomozós történet, igazi, hamisítatlan noir-elemekkel - a csavar pedig, hogy mindez középiskolai környezetbe átültetve.

Így ne lepődj meg, ha az antiszociális főhős és az iskolaigazgató közti eszmecsere simán behelyettesíthető egy konok zsaruval és a nem kívánatos rendőrfőnökkel, de az is előfordul, hogy amíg Brendan és a történet fő mumusa a konyhában beszélik meg a zűrös ügyeket, addig a kedves anyuka sürög-forog körülöttük a konyhában. De akad még femme fatale is, valamint a különc srác karakterét is megkapjuk, aki mindig tudja, mi zajlik a környéken. Igazi film-noir, gimnazistákkal, csavarosnak különösebben nem nevezhető nyomozással ugyan, de annál ridegebb atmoszférával feltuningolva. És mindez egy olyan egyveleget tol az orrunk alá, amilyenre még nemigen volt példa.

Johnson saját ötletén alapuló filmje történet terén nem nevezhető annyira bivalyerősnek (de tény, hogy nem is rossz!), de rendezői vénáját sikerül megkecsegtetnie pár olyan jelenetben, amelyek után nehéz észhez térni. Igen, azok a bizonyos verekedések szinte Neked is fájnak, mintha Te kapnád a pofont, és még sajog is jó ideig a szemed alja. Ugyanide tartozik Brendan menekülése, amikor csak fut, fut, fut, aztán... Na, majd meglátod.

A Brick másik nagy erénye a már említett rideg atmoszféra: minimalistára komponált zenei aláfestéseket dobtak a kopott képi világú jelenetekhez. Mintha egy másik világban járnál, egy alternatív univerzumban: minden annyira bús, minden olyan kilátástalan, senkiben sem bízhatsz, és benned sem bízik senki. Brendan pedig ezen az úton halad, jut el egyik pontról a másikra, mígnem egy olyan ügy közepén találja magát, amiből jobb kimaradni.

Joseph Gordon-Levitt itt még nem volt az a név, ami most, de már lazán elvitte a hátán a film javát. Főleg, hogy a Brick nagyon karakterközpontú film, így Brendan nagyon összevolt rakva, Johnson remekül megírta, JGL pedig amit csak tudott, hozzátett. Nehéz vele azonosulni, elképesztően makacs, magának való természet, de közben annyira célorientált, hogy van miért tisztelned.

Egy méltatlanul ismeretlen film: stílusos, izgalmas, kőkemény. Remek indítás egy amúgy kiváló rendezőnek.

8/10