Hibátlan előadás / Grand Piano [2013]

Tom Selznick (Elijah Wood) elismert zongorista, azonban évek óta nem lépett fel egy balul elsült előadás miatt. Most, hogy visszatér a színpadra, szó szerint a célkeresztben találja magát. Egy ismeretlen mesterlövész (John Cusack) ugyanis nem szeretné, ha Tom hibázna. Ha egyetlen hangot is elvét, vagy ha megpróbál segítségért folyamodni, nem csak Tom, de a felesége is meghal.

Oké, valljuk be: az alapötlet jó. Durranásig feszült helyzetekre, pikk-pakk elszálló játékidőre és remek atmoszférára van lehetőség, ha egy ilyen szituáció jó kezekbe kerül, vagy ha esetleg egy félórás rövidfilm berkein belül tálalják fel nekünk. De egyik sem jött be: a Grand Piano lényegében ott csúszott el, hogy a játékidőt olyan adalékokkal nyújtották el, amelyek egy teljesen középszerű thrillerré süllyesztették vissza ezt az egész hacacárét.

Kénytelen vagyok elismerni, hogy igen, hellyel-közzel vannak jobb pillanatai, esetenként halványan még a Fülke is eszünkbe juthat a célkeresztbe szorult, szerencsétlen főhős láttán, de messze nincs olyan jó, közel sem olyan fordulatos, és fele annyira sem izgalmas, mint Colin Farrell kálváriája.

És ha tetézni akarom a gondokat, akkor csak annyit mondok: Elijah Wood. Sajnálom, de nem tudtam neki elhinni, hogy ő most éppen életveszélyben van, a folyamatosan aggódó arcot vágó színészből előbb néztem volna ki, hogy izgul az érettségi kettes miatt, minthogy éppen fenyegetőznek vele.

Fokozzam még? A finálé. Amikor a szarból felépített vár megolvad és összeomlik, csupán csak fintort és bűzös szagot hagyva maga után. Nem akarom lelőni, de ne számítsatok felemelő pillanatokra, esetleg egy csavarra, inkább csak egy nagyon kiábrándító párbajra.

A szegény ember Fülkéje ez a film. Az alapsztoriját figyelembe véve azért kíváncsi lennék, hogy mondjuk egy Hitchcock milyen mozit is kreált volna belőle anno. De nekünk, 2013-ban csak egy Eugenio Mira jutott, akinek főleg csak a keserű szájízt köszönhetjük - na meg azt a bizonyos kidobott másfél órát.

4/10