Csillagok között / Interstellar [2014]

Földünk szinte lakhatatlanná vált, mondhatni az utolsókat rúgja. Miután a NASA kifigyelt egy féreglyukat a világűrben, egy expedíciót indítanak útjára, hogy a lyuk túloldalán emberi életre alkalmas bolygó után kutasson. Így kerül az egykori űrhajós-tanonc, mára viszont földművessé vált Cooper a misszió legénységébe, és, hogy egy nagyon elcsépelt mondattal zárjam a szinopszist: még ő sem gondolta volna, hogy mire vállalkozott.

Spoiler-mentes!

Christopher Nolan. Mindenkinek mást mond ez a név. Vannak fanatikusai, de akad gyűlölködőből is bőven. Viszont nem lehet elmenni az mellett, hogy egy nagyon meghatározó jelensége a modern filmgyártásnak. És ilyenkor szoktam azt mondani, hogy nem Zach Snyder-t ként ellátni "Látnoki erejű rendező" jelzővel. Nem bazmeg. Nolant. Messze nem egy hibátlan direktor, nem minden képkockája ér aranyat, de olyan dolgokat pakol le időnként arra a bizonyos asztalra, amit előtte még soha senki más. És ha kell, szembe megy a trenddel: kell a francnak 3D, még ha látványos is egy film! A 3D lenne a jövő? Fenét. IMAX. Nagy felbontás, az kell az embereknek, nem a kibaszott szemüveg. És mivel én magam sem vagyok egy nagy rajongója a plusz egy dimenziónak, így még egy virtuális high five jár Nolan-nek részemről. Felteszem, az Incepcion után minden fanatikus tűkön ülve várta, mi lesz a következő, saját ötleten alapuló dobása. Hát most megkaptuk. Interstellar.

Ugyan csak a saját magam nevében beszélhetek, de ez a film bizony emésztésre szolgál. A moziból kifelé annyit azért képes voltam levonni, hogy nem volt kidobott pénz a jegy, és igen, sok esetben tátva maradt a szám, de az biztos, hogy hazaérve nem az lesz az első dolgom, hogy billentyűzetet ragadva lekörmöljem a hirtelen jött véleményem, csak, hogy nekem is legyen mielőbb egy Interstellar kritikám. Erre a filmre aludnom kellett. És agyalni rajt. Na nem azért, mert annyira bonyolult lenne - bár tény, hogy kellően komplex ahhoz, hogy Nolan-hez méltó legyen - egyszerűen csak muszáj volt újra és újra átrágnom a látottakat. És minél többet forgattam át magamban a gondolatokat, annál inkább tisztult ki előttem a kép: nem csak egy üres frázis, hogy Nolan megint megcsinálta (halkan hozzáteszem, aztán később "hangosan" is: nem hibátlanul)!

Erre a filmre egy jó szó létezik igazán: MONUMENTÁLIS. Igen, így csupa nagy betűvel. Kezdve a látvánnyal, ami a szó szoros értelmében ejti bámulatba a nézőt, majd folytatva az emberi drámával, amivel ha nem vigyázol, elég rendesen a földbe tud döngölni. Nolan azt nyilatkozta, hogy az Interstellar arról szól, mit is jelent pontosan szülőnek lenni. És valóban itt van a film legerősebb pontja elásva, mert lehet akármilyen szép a film vizuálisan, kieshet a popcorn a tátva maradt szádból ugyan, lehet orgazmusa a szemednek, attól még az apai kötelesség, valamint az ezzel járó drámák sokkal, de sokkal erősebben átjönnek. Katarzis, basszus. Katarzis.

És igen, ehhez egy Matthew McConaughey is kellett, akit már tényleg nem tudok ennél jobban dicsérni. Kompromisszum nélkül írom le a következőket, és részemről nincs visszalépés: ez egy Leonardo DiCaprióval jóval gyengébb lett volna. És pont. Vállalom a következményeket. Ahogyan a kaszting jelentős részével sem volt gond: Anne Hathaway is hozta a kötelezőt, ahogyan Jessica Chastain is, Michael Caine pedig a kisujjából kirázta, amit ki kell.

De most jöjjön a fekete leves, mert hát rossz dolgokból is akad néhány. Kezdjük azzal, hogy nem egy helyen éreztem túlzsúfoltnak a pátoszt, az irreális hegyi beszédeket, ami sokszor csak úgy fröcsög egyes szereplők szájából - lásd: Hathaway és az x perces szeretet-monológja, nem akartam elhinni, hogy ezt így benn hagyták. Ha ezzel a drámát akarták növelni, akkor inkább mellé mentek vele. Nagyon keményen kilógtak a filmből, ahogyan néhány alapvető baki is: én például nem hiszem el, amikor egy tudós (még egyszer mondom: tudós!) csak évek múlva jön rá arra, hogy egy képlettel valami nincs rendben, és maga a hiba forrása nem is egy nagy was ist das. Na. Ne. Ezen kívül maga a film felvezetése egész egyszerűen túlnyújtott, és ezzel okoztak néhány unalmasabb percet. Kicsit meg is ijedtem közben, hogy itt még akár bajok is lehetnek, de szerencsére amint belecsaptak a lecsóba, már nem volt megállás. Olyannyira nem, hogy még azt is lazán átugrották, ahogy teszem azt, felkészülnek az űrutazásra. Megyünk? Megyünk! - És már szállnak is fel.

Röviden összegezve a bajok forrását, az Interstellar túl sok akart lenni egyszerre, és ezzel mintha néhány esetben Nolan kezéből is kicsúszott volna a gyeplő, de még szerencse, hogy közben pontosan tudta, mit is akar nekünk elmesélni, így hamar visszarántotta azt. Érezni továbbá a filmen, hogy a rendező úr mennyire rajong Kubrick Űrodüsszeiájáért. Mindez azonban nem koppintás, inkább utánérzet, vagy mondjuk tisztelgés szinten köszön vissza.

Őszintén szólva megértem a sok lehúzó kritikát is egyben, hiszen nem egy ilyen filmre számítottunk, valljuk be. A hibák mellett én sem tudok elmenni, ha fél órával rövidebb lett volna, és ezzel kihagyják a sok felesleges, pusztán kizökkentésre szolgáló adalékot, ez lenne az idei 10/10, de nem lett az. Viszont ami működött, még így is bevont a hatása alá, és még most is kísért. Ha a moziból kifelé jövet kellett volna rávágnom egy pontszámot, biztosan egyel kevesebbet mondtam volna, így megérte aludni egyet az élményre.

8/10