Azonosság / Identity [2003] - Avagy tíz kicsi viharvert
Tíz idegent sodor a sors egy motelbe, egy viharos éjszakán. Egy színésznő, annak sofőrje, egy friss, ám annál furcsább házaspár, egy háromtagú család, egy prostituált, egy zsaru, valamint egy rab, akit szállít. A víz mindent elöntött, így kénytelenek éjszakára meghúzni magukat a szállóban. Ám nem lesz nyugodt éjszakájuk: nem elég, hogy az események láncolatát egy autóbaleset indította el, de valaki gyilkolni kezdi a motel lakóit. Ahogy fogyatkoznak, úgy lesznek a fennmaradt túlélők egyre gyanúsabbak.
A történet másik szálán egy utolsó előtti pillanatban összehozott tárgyalást láthatunk: egy kivégzés előtt álló gyilkos, akit a védelem megakar óvni a halálbüntetéstől, tudathasadásra hivatkozva.
De vajon hogyan függ össze a két cselekményszál?
James Mangold thrilleréhez már volt korábban szerencsém, ott és akkor elkönyveltem, hogy egy egész pofás thriller, kellően sötét hangulattal, ütős kis csattanóval lezárva. Jobb lett volna szép emléknek meghagyni, mert második megtekintésre már voltak vele gondok.
Egészen addig érdekes, amíg a tíz kicsi viharvert karakter oda nem ér a motelbe. Folyamatosan ugrálunk az időben, láthatjuk, hogy milyen hatással voltak egymásra azon az estén, hogy végül mind ugyanott kötöttek ki éjszakára. Majd elkezdődik a hentelés, és innentől lesznek bajok: bármelyik slasher-horror izgalmasabb pillanatokat tartogat, mint ez a tizedelés, amit itt láthatunk, nem beszélve néhány egészen debil viselkedésű szereplőről. Ami tartja bennünk a lelket, és ami az egész mozgatórugója, az két dolog: vajon hova fut ki az egész, mi lesz a nagy fordulat, illetve az, hogy a másik történet szál végül miképp kapcsolódik majd a motelben történt gyilkosságokhoz?
Sokan szeretik a filmet, feltehetően a csattanó miatt, és valahol nem is lenne rossz, de visszagondolva egy picit biztonsági játszmát űztek vele. Talán megdöbbensz, talán nem, mindenesetre elég fura élmény, nem egy hétköznapi fordulat.
A színészek sokszor igencsak túljátsszák a szerepüket: aki suttyó, az nagyon tapló tud lenni, és képtelen ordítozás nélkül megszólalni; aki szerencsétlen, az olyan szinten életképtelen, hogy rossz nézni - helló, Dr. Cox! Talán csak John Cusack és Ray Liotta alakított valami épkézlábat.
Nem állítom egy percig sem, hogy rossz film lenne az Azonosság, de messze nem kiemelkedő. Gondolatban, papíron ez minden bizonnyal jobban mutatott, mint végül ebben a másfél órában, amit sikerült összehozni belőle. Akinek kimaradt, és egy könnyed horrorra vágyik, az tehet vele egy próbát, ki tudja, talán még be is talál. Nálam így másodjára már nem nyert hangszórót.
A történet másik szálán egy utolsó előtti pillanatban összehozott tárgyalást láthatunk: egy kivégzés előtt álló gyilkos, akit a védelem megakar óvni a halálbüntetéstől, tudathasadásra hivatkozva.
De vajon hogyan függ össze a két cselekményszál?
James Mangold thrilleréhez már volt korábban szerencsém, ott és akkor elkönyveltem, hogy egy egész pofás thriller, kellően sötét hangulattal, ütős kis csattanóval lezárva. Jobb lett volna szép emléknek meghagyni, mert második megtekintésre már voltak vele gondok.
Egészen addig érdekes, amíg a tíz kicsi viharvert karakter oda nem ér a motelbe. Folyamatosan ugrálunk az időben, láthatjuk, hogy milyen hatással voltak egymásra azon az estén, hogy végül mind ugyanott kötöttek ki éjszakára. Majd elkezdődik a hentelés, és innentől lesznek bajok: bármelyik slasher-horror izgalmasabb pillanatokat tartogat, mint ez a tizedelés, amit itt láthatunk, nem beszélve néhány egészen debil viselkedésű szereplőről. Ami tartja bennünk a lelket, és ami az egész mozgatórugója, az két dolog: vajon hova fut ki az egész, mi lesz a nagy fordulat, illetve az, hogy a másik történet szál végül miképp kapcsolódik majd a motelben történt gyilkosságokhoz?
Sokan szeretik a filmet, feltehetően a csattanó miatt, és valahol nem is lenne rossz, de visszagondolva egy picit biztonsági játszmát űztek vele. Talán megdöbbensz, talán nem, mindenesetre elég fura élmény, nem egy hétköznapi fordulat.
A színészek sokszor igencsak túljátsszák a szerepüket: aki suttyó, az nagyon tapló tud lenni, és képtelen ordítozás nélkül megszólalni; aki szerencsétlen, az olyan szinten életképtelen, hogy rossz nézni - helló, Dr. Cox! Talán csak John Cusack és Ray Liotta alakított valami épkézlábat.
Nem állítom egy percig sem, hogy rossz film lenne az Azonosság, de messze nem kiemelkedő. Gondolatban, papíron ez minden bizonnyal jobban mutatott, mint végül ebben a másfél órában, amit sikerült összehozni belőle. Akinek kimaradt, és egy könnyed horrorra vágyik, az tehet vele egy próbát, ki tudja, talán még be is talál. Nálam így másodjára már nem nyert hangszórót.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.