Kannibál / Dahmer [2002]

Jeffrey Dahmer. Amerikai sorozatgyilkos, kannibál, nekrofil. Eltökélt célja volt, hogy egyfajta
rabszolga-zombikat hozzon létre saját célra, így meglékelt koponyájukba savat öntött. 1991-ben kapták el, 17 ember halála miatt (ennyit tudtak rábizonyítani, ezeket be is vallotta) 957 év börtönbüntetésre ítélték. 1994-ben azonban egyik rabtársa egy vasrúddal halálra verte. A 2002-es Dahmer című film szinte hajszálpontosan megmutatja, milyen volt Jeffrey, amikor... mindent csinált, csak nem gyilkolt.

Pontosítok: láthatjuk, ahogy végez egy-két emberrel, de a megfojtásukon kívül mást nem mutatnak. Nem arra akarok kilyukadni, hogy jobban élveztem volna a filmet, ha mindenféle gusztustalan vacsorákat, hullagyalázást, vagy koponyalékelést toltak volna az arcomba, de az a nagy büdös helyzet, hogy ebben a világszinten elhíresült elmebeteg sorozatgyilkost bemutatni kívánó filmben úgy semmi nem történik. Tudjuk, hogy ő az a Jeffrey Dahmer, tiszta sor, hogy az ember nem komplett, és, hogy az egyik jelenetben abban a bizonyos dobozban nem pornóképek vannak, ahogy ő azt állítja. Olykor már elhitetik veled, hogy na, itt lesz valami, de megnyugtatlak: nem igazán történik semmi.


Egy ilyen figura, aki ennyire kegyetlen dolgokra volt képes, kapott egy sima játékfilmet az unalmas hétköznapjairól. Bár a film helyenként mintha próbálna valamiféle választ keresni arra, mi késztette Dahmer-t ilyen szörnyűségekre, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy önmagában egy jól működő filmként funkcionáljon. Kicsit olyan érzésem volt, hogy azt akarják konstatálni nekünk hosszú-hosszú perceken át, miszerint ő is ugyanolyan ember volt, mint mások.

Amiben viszont remekel a Dahmer, az a főszereplőt alakító Jeremy Renner. A mostanság Hawkeye-ként elhíresült színész itt még viszonylag pályája elején egy nagyon is hiteles játékot nyújt, már amennyire a film korlátjai ezt megengedik neki.

Akit érdekel Jeffrey Dahmer története, az nem ebből a filmből fogja megkapni a válaszokat. Felszínesen kapargatja csak a gyilkos énjét, legtöbbször csupán beszélget kiszemelt áldozataival, elkábítja őket, miközben kapunk néhány visszaemlékezést, vagy épp mutatják a hétköznapjait. De tényleg muszáj kiemelni: nem az arcodba fröccsenő trancsír hiánya miatt csúszott el a film, mert az csak egy dolog. Egyszerűen akármennyire is szeretnéd, képtelen vagy elkapni a fonalat, annyira szürkén, egysíkúan van kidolgozva.

3/10


5 megjegyzés:

  1. Néhány éve láttam és jól felcseszte az agyam. Ahogy írtad, nem azon bukott meg, hogy hiányzott belőle a trancsír, de igenis baszki mutassák már be, hogy mekkora egy beteg állat volt! Az első gyilkossága ha jól emlékszem az volt, amikor a súlyzóval leüti a srácot, azt jól bemutatták, de amúgy meg egy unalmas, semmitmondó, művészieskedő izé.

    Bár a Henry az X polgártárs és a Snowtown kivételével nem nagyon van jó sorozatgyilkosos film.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Khmmmmm... Amerikai Psycho? :)

      Törlés
    2. Vagy ha true story sorozatgyilkos példákat hoztál fel, akkor nem szóltam.

      Törlés
    3. Naná, hogy true story, amúgy még millió lenne, ami marha jó. Mondjuk kifelejtettem a Zodiákust, ami igaz és nagyon jó, de az mondjuk inkább a nyomozásra fókuszál.

      Törlés
    4. Pont a Zodiákust akartam felhozni példának.

      Amúgy készült Dahmerről egy másik film, látatlanban nem állítom, hogy jó, de ennél talán...talán... Na majd egyszer:

      http://www.imdb.com/title/tt0244782/

      Törlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.