The Babysitter [2017]
Az igazat megvallva voltak némi fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ennek oka nem titkoltan a rendező személye: McG. Már eleve ez a név, de ezt hagyjuk, inkább az eddigi munkái voltak azok, amelyek után nem kimondottan nézőcsalogató az, ha a rendezőnél McG nevét látjuk. Aztán jött a kellemes csalódás. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak két jó horror-komédiát nézhetünk a közelmúltban, ráadásul mindkét film központi témája a bébiszitterkedés - ez volt ugye a Better Watch Out.
És most itt a The Babysitter, amely még inkább rápakolt egy lapáttal: főhősünket, Cole-t, a fiatal srácot a szülei otthon hagyják, amíg ők hotel-terápiára mennek, hogy rendbe szedjék házasságukat. A fiú bébiszittere egyben a legjobb barátja is: Bee, a szőke, ügyeletes jócsaj az, aki megvédi a srácot az őt szivatóktól. Cole ugyanis az iskola örök céltáblája, de szerencsére mindig jön Bee, aki alaposan helyben hagyja a többieket. Ezen az estén azonban nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy eddig: Cole ugyanis olyat lát, amit nem lett volna szabad.
De ennél többet kár elárulni, hiszen a The Babysitter tartogat pár meglepetést. Na nem annyit, mint ahány liter művért. Mert finomkodásról szó sincs: ömlik a ketchup, ahogyan illik. Elég sok mindennek lehetünk tanúi, arról nem is beszélve, hogy ezek a jelenetek bizony elég jól el lettek vive komikus irányba - ahogyan azt egy igazi, (szó szerint) vérbeli horror-vígjátéktól elvárjuk. De a humorfaktor szerencsére nem merül ki ennyiben, hiszen verbális téren is nagyon el lettek találva a poénok. Az író, Brian Duffield nem kicsit pakolt oda, amikor a párbeszédeket írta.
Nyilván aki egy pillanatra is komolyan veszi a The Babysitter-t, annak oda az élmény, hiszen millió helyen bele lehetne kötni (hol voltak a szomszédok?), de hát a maga műfaján belül az ilyen apró gikszereket könnyen a helyükön lehet kezelni. McG tehát tényleg egy igazán szórakoztató filmet csinált, ha nem is egy Tucker and Dale, de nagyon közel van hozzá: voltaképp így kell horror-komédiát készíteni, hogy az mindkét stílus rajongóit kiszolgálja és szórakoztassa.
És most itt a The Babysitter, amely még inkább rápakolt egy lapáttal: főhősünket, Cole-t, a fiatal srácot a szülei otthon hagyják, amíg ők hotel-terápiára mennek, hogy rendbe szedjék házasságukat. A fiú bébiszittere egyben a legjobb barátja is: Bee, a szőke, ügyeletes jócsaj az, aki megvédi a srácot az őt szivatóktól. Cole ugyanis az iskola örök céltáblája, de szerencsére mindig jön Bee, aki alaposan helyben hagyja a többieket. Ezen az estén azonban nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy eddig: Cole ugyanis olyat lát, amit nem lett volna szabad.
De ennél többet kár elárulni, hiszen a The Babysitter tartogat pár meglepetést. Na nem annyit, mint ahány liter művért. Mert finomkodásról szó sincs: ömlik a ketchup, ahogyan illik. Elég sok mindennek lehetünk tanúi, arról nem is beszélve, hogy ezek a jelenetek bizony elég jól el lettek vive komikus irányba - ahogyan azt egy igazi, (szó szerint) vérbeli horror-vígjátéktól elvárjuk. De a humorfaktor szerencsére nem merül ki ennyiben, hiszen verbális téren is nagyon el lettek találva a poénok. Az író, Brian Duffield nem kicsit pakolt oda, amikor a párbeszédeket írta.
Nyilván aki egy pillanatra is komolyan veszi a The Babysitter-t, annak oda az élmény, hiszen millió helyen bele lehetne kötni (hol voltak a szomszédok?), de hát a maga műfaján belül az ilyen apró gikszereket könnyen a helyükön lehet kezelni. McG tehát tényleg egy igazán szórakoztató filmet csinált, ha nem is egy Tucker and Dale, de nagyon közel van hozzá: voltaképp így kell horror-komédiát készíteni, hogy az mindkét stílus rajongóit kiszolgálja és szórakoztassa.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.