Just Before Dawn [1981]
Slasher horror. Mit lehet még erről a műfajról elmondani? Sok mindent már nem. Jön a gyilkos, a kétdimenziós karakterek létszáma csökken, az ártatlan lány pedig túléli. De az utolsó pillanatban kiderül, hogy a rejtélyes, általában a bosszú által vezérelt mészáros sem hunyt el.
Ordas nagy sztereotípiák ezek, de valljuk be, az esetek nagy részében teljesen jogos. A slasher horrorok egyik al-műfaja a táborozó fiatalokat központba állító filmek, amelyekről szintén oldalakat lehetne zengeni, mennyire agyon ismételt sablonokkal dobálóznak. Persze megvan a maguk hangulata, a maguk bárgyú bája.
De még mielőtt felfeszíteném a slasher műfaját, le kell szögeznem, hogy bármennyire is bugyuták, én mégis szeretem őket. Ne is kérdezzétek... Talán az egyszerűségükből fakadóan, vagy a változatos halálnemek végett. Így nem volt kérdés, hogy rávetem magam egy nagy hiányosságomra, amely az 1981-es Just Before Dawn.
A sztori ugyanaz: bulis kedvű fiatalok egy kempingbe igyekeznek, és hiába az útjukat szegő férfi, aki óva inti őket, mégis folytatják útjukat. Sőt, még egy, a kezdő jelenetben megsérült alak is segítségüket kéri, ők elhajtanak, mert ugye partizni kell. Nos, a többi kitalálható.
A Just Before Dawn egy igazán kellemes slasher, már persze azok számára, akik képesek befogadni még ma is az ilyen pofon egyszerű horrorokat. A nyitó jelenet beszippant, remekül megadja az alap hangulatot, amit a továbbiakban is sikerül kamatoztatni. Mindent kijavít, amit például egy Péntek 13 elrontott. A hentelés, a halálnemek változatosak, nincsenek jump scare elemek, semmi hatásvadász hülyeség. Az azonban végig ott motoszkál bennünk, nézőkben, hogy a rejtélyes gyilkos valahol figyel. És csak az alkalomra vár. Amikor pedig az a bizonyos alkalom eljön, akkor él is a lehetőséggel.
Persze lecsupaszítva ez is csak egy A-ból B-be, B-ből C-be tartó folyamat. A történet jócskán kiszámítható, de javára legyen írva, hogy nem is akar több lenni annál, ami. És még csak arra sem törekszik, akár véletlenül, akár szándékosan, hogy önmaga paródiája legyen. Vegytiszta slasher a boldog nyolcvanasokból, amikor ez a műfaj még az aranykorát élte. Hullajelölt karakterek, szótlan gyilkos, kemping, nyár, minden adva van, amit ezerszer és ki tudja hányszor láttunk már, mégis a Just Before Dawn egy nagyon kellemes meglepetés volt.
Ordas nagy sztereotípiák ezek, de valljuk be, az esetek nagy részében teljesen jogos. A slasher horrorok egyik al-műfaja a táborozó fiatalokat központba állító filmek, amelyekről szintén oldalakat lehetne zengeni, mennyire agyon ismételt sablonokkal dobálóznak. Persze megvan a maguk hangulata, a maguk bárgyú bája.
De még mielőtt felfeszíteném a slasher műfaját, le kell szögeznem, hogy bármennyire is bugyuták, én mégis szeretem őket. Ne is kérdezzétek... Talán az egyszerűségükből fakadóan, vagy a változatos halálnemek végett. Így nem volt kérdés, hogy rávetem magam egy nagy hiányosságomra, amely az 1981-es Just Before Dawn.
A sztori ugyanaz: bulis kedvű fiatalok egy kempingbe igyekeznek, és hiába az útjukat szegő férfi, aki óva inti őket, mégis folytatják útjukat. Sőt, még egy, a kezdő jelenetben megsérült alak is segítségüket kéri, ők elhajtanak, mert ugye partizni kell. Nos, a többi kitalálható.
A Just Before Dawn egy igazán kellemes slasher, már persze azok számára, akik képesek befogadni még ma is az ilyen pofon egyszerű horrorokat. A nyitó jelenet beszippant, remekül megadja az alap hangulatot, amit a továbbiakban is sikerül kamatoztatni. Mindent kijavít, amit például egy Péntek 13 elrontott. A hentelés, a halálnemek változatosak, nincsenek jump scare elemek, semmi hatásvadász hülyeség. Az azonban végig ott motoszkál bennünk, nézőkben, hogy a rejtélyes gyilkos valahol figyel. És csak az alkalomra vár. Amikor pedig az a bizonyos alkalom eljön, akkor él is a lehetőséggel.
Persze lecsupaszítva ez is csak egy A-ból B-be, B-ből C-be tartó folyamat. A történet jócskán kiszámítható, de javára legyen írva, hogy nem is akar több lenni annál, ami. És még csak arra sem törekszik, akár véletlenül, akár szándékosan, hogy önmaga paródiája legyen. Vegytiszta slasher a boldog nyolcvanasokból, amikor ez a műfaj még az aranykorát élte. Hullajelölt karakterek, szótlan gyilkos, kemping, nyár, minden adva van, amit ezerszer és ki tudja hányszor láttunk már, mégis a Just Before Dawn egy nagyon kellemes meglepetés volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.