A magas ember / The Tall Man [2012]
Egy civilizációtól távol eső, lepukkadt kisváros lakóit a rejtélyes Magas Ember tartja rettegésben.
Éjszaka jelenik meg, és gyerekeket rabol el. Ha azt mondom, hogy ennyit elég tudnod, akkor nem túlzok.
Viszont ha ez a röpke szinopszis nem keltette fel a figyelmed, megnyugtatlak, nem egy tucat horrorfilmről van szó, sőt. Még csak nem is horror: thriller és dráma fordulatos keveréke. Baromi nehéz dolog erről a filmről spoilermentesen írni. Minden huszadik percre kapsz egy fordulatot, amely teljesen más aspektusba helyezi a cselekményt.
És valahol ebben rejlik a Tall Man ereje: a kevés kis információjával leül az ember, aztán pozitívan csalódik. Mert a végeredmény egészen más, mint ahogyan azt az elején feltálalták neked. Mindez a Mártírok rendezőjétől, aki ezúttal nem a brutalitásra helyezte a hangsúlyt. Most egy sokkal mélyebb filmet pakolt le arra a bizonyos asztalra.
Ugyan nem lehet elmenni amellett, hogy a Tall Man tempója a játékidő második felére valamicskét belassul, de egész egyszerűen nézeti magát, hiszen a csavarok, a fordulatok teljes mértékig gondoskodnak arról, hogy ne add fel a végéig. És ne is tedd, hiszen a kép csak akkor lesz teljes, ha megvárod a legutolsó képkockát, amely tényleg bezárja a kört, maximálisan a helyére teszi a dolgokat, egy kerek egésszé, egy igazán komplex történetté avanzsálja a filmet. Ki tudja, talán még egy kis gondolkodtatásra is késztet.
Azonban hiába a kellemes meglepetés, a remekül megírt sztori, és a kiváló hangulat, ha nem csúsznának el olykor abszolút hülyeségeket. Hogy egy példával éljek, az egyik jelenetben Jessica Biel behúz egyet egy nőnek, aki a nyolcvanas évek akciófilmjeit megidéző erővel repül hátra. Sajnos ezen, és ehhez hasonló túlzásokon kívül kapunk még egy-két tipikus, olcsóbb megoldást, amik felett talán még szemet is tudnánk hunyni, ha nem lenne a már említett tempóváltás, amely úgy az utolsó fél órára talán még jobban érezhető.
De mint mondtam, ha kivárod a végét, mégsem tudsz annyira haragudni a filmre.
Remek forgatókönyv, amelyhez egy valamivel gyengécskébb rendezés párosult, de mindkettőért Pascal Laugier a felelős. Nem hibátlan film, és talán lesz, akinek nem jön be annyira a stílusváltás. Nekem viszont pont ez tetszett. Ha egy nyúlfarknyit rövidebbre vágták volna, egy ponttal még feljebb is emelném.
7/10
Éjszaka jelenik meg, és gyerekeket rabol el. Ha azt mondom, hogy ennyit elég tudnod, akkor nem túlzok.
Viszont ha ez a röpke szinopszis nem keltette fel a figyelmed, megnyugtatlak, nem egy tucat horrorfilmről van szó, sőt. Még csak nem is horror: thriller és dráma fordulatos keveréke. Baromi nehéz dolog erről a filmről spoilermentesen írni. Minden huszadik percre kapsz egy fordulatot, amely teljesen más aspektusba helyezi a cselekményt.
És valahol ebben rejlik a Tall Man ereje: a kevés kis információjával leül az ember, aztán pozitívan csalódik. Mert a végeredmény egészen más, mint ahogyan azt az elején feltálalták neked. Mindez a Mártírok rendezőjétől, aki ezúttal nem a brutalitásra helyezte a hangsúlyt. Most egy sokkal mélyebb filmet pakolt le arra a bizonyos asztalra.
Ugyan nem lehet elmenni amellett, hogy a Tall Man tempója a játékidő második felére valamicskét belassul, de egész egyszerűen nézeti magát, hiszen a csavarok, a fordulatok teljes mértékig gondoskodnak arról, hogy ne add fel a végéig. És ne is tedd, hiszen a kép csak akkor lesz teljes, ha megvárod a legutolsó képkockát, amely tényleg bezárja a kört, maximálisan a helyére teszi a dolgokat, egy kerek egésszé, egy igazán komplex történetté avanzsálja a filmet. Ki tudja, talán még egy kis gondolkodtatásra is késztet.
Azonban hiába a kellemes meglepetés, a remekül megírt sztori, és a kiváló hangulat, ha nem csúsznának el olykor abszolút hülyeségeket. Hogy egy példával éljek, az egyik jelenetben Jessica Biel behúz egyet egy nőnek, aki a nyolcvanas évek akciófilmjeit megidéző erővel repül hátra. Sajnos ezen, és ehhez hasonló túlzásokon kívül kapunk még egy-két tipikus, olcsóbb megoldást, amik felett talán még szemet is tudnánk hunyni, ha nem lenne a már említett tempóváltás, amely úgy az utolsó fél órára talán még jobban érezhető.
De mint mondtam, ha kivárod a végét, mégsem tudsz annyira haragudni a filmre.
Remek forgatókönyv, amelyhez egy valamivel gyengécskébb rendezés párosult, de mindkettőért Pascal Laugier a felelős. Nem hibátlan film, és talán lesz, akinek nem jön be annyira a stílusváltás. Nekem viszont pont ez tetszett. Ha egy nyúlfarknyit rövidebbre vágták volna, egy ponttal még feljebb is emelném.
7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.