Lydia (Erin Moriarty) összetűzésbe kerül a mexikói kartellel, egészen pontosan nyakon lövi egyiküket, aki történetesen a barátja, nem mellesleg az egyik nagykutya fia. A nagy menekülés közepette felhívja rég nem látott, ex-sittes apját, Linket (Mel Gibson), hogy dobja már meg egy kis pénzzel, amellyel jó messzire eljut. Azonban a kartell rajtuk üt, apának és lányának pedig menekülniük kell. Oké, rögtön a lényegre térek: nem ezt vártam. Én naív, azt hittem, hogy majd amikor apa és lánya újra találkoznak, az öreg (amúgy kurvára bad ass Mel Gibson) felhúzza a stukkert, és nem menekül, hanem szembe megy a kartellel. Persze ez a feladat rendszerint Liam Neeson reszortja, de valahogy annyira adta magát ez a sztori, hogy végül enyhén csalódva ültem fel a Blood Father elől. Mert bár Gibson tényleg odacsap, de arra a film utolsó tíz percéig várni kell. Persze ez valahol jól is elsülhetett volna, hogy a vérfater nem egy halhatatlan terminátor, sem egy kitörés előtt álló vulkán, hanem egy ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.