Ugrás a fő tartalomra

A feláldozhatók 3. / The Expendables 3 [2014]

Miután a Barney Ross és zsoldosai megszöktették az évek óta sitten hűsölő társukat, Doc-ot (Wesley
Snipes és a tomboló önirónia), máris húznak a következő meló helyszínére, ahol a csapat szembesül azzal, hogy az illető, akire ezúttal ráküldték őket, valójában nem más, mint a Feláldozhatók egyik alapítója, Conrad Stonebanks (Mel Gibson), aki azóta fegyverkereskedőként vált milliárdossá. Conrad halálos sérülést üt egyikükön, így Barney nyugdíjba küldi csapatát, és néhány újonccal vág neki, hogy helyre tegye egykori társát.

Szerettem én az első kettő Expendables-filmet, de főleg az elsőt, hiszen nagyon szép nosztalgia volt az akciómozik aranykorára, a nyolcvanas évekre nézve. Aláírom, hogy a másodikban már több volt az önirónia és a kikacsintás, mint amennyit a gyomor befogad, de én mégis élveztem. Úgy tűnik, hogy a harmadik rész már nem is annyira a régi szép időkre, sokkal inkább az első két részre próbál reflektálni, és nem a legjobb módszerekkel.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy régi, szép emlékeket idéző zenekar harmadszorra is összeállt volna, ám ezúttal nem a múltidézés, hanem a zöldhasúak kedvéért. És szerintem ezzel az egy mondattal körbe is írtam a filmet. Persze valahol még mindig bennem van az a porbafingó kiskölyök, aki annak idején újra és újra elővette a már amúgy is rongyosra nézett VHS-kazettákat, amin a bicepsz-bajnokok aprították a népet, így akármennyire is tisztában vagyok az Expendables 3. nem kevés hibájával, még így sem tudtam maradéktalanul haragudni rá.


Hiába van helyenként borzalmas CGI, gagyi robbanások, amelyeknél még egy iskolai kísérletre készített makett vulkán is hitelesebben tör ki. Kapunk újoncokat is, fiatalokat és öregeket is egyaránt: az egyik liga leszerepelt, míg a másikért jár a pacsi, nyilván könnyen kitalálható, hogy melyik osztag vitte el a pálmát.

A friss húsokkal gondban voltam, mintha valamilyen Zs-kategóriás akciófilm-szökevényeket látnánk, akik nulla jellemmel próbálják ellopni a játékidőt Stathamék elől, de szerencsére idővel azért minden visszalendül a régi kerékvágásba. Aláírom, hogy történetileg volt jelentőségük a fiataloknak, de például a verekedő cicababával nem nagyon tudtam mit kezdeni - hiába egy MMA-harcos Ronda Rousey a való életben. Az érme másik oldalán pedig ott van Snipes, aki mintha mindig is csapattag lett volna, Harrison Ford, mint az új Church, a kettyós karaktert Banderas-ra bízták (ezzel sokan nem fognak velem egyet érteni, de én jókat nevettem rajt), illetve a film legnagyobb telitalálata az aktuális rossz fiút alakító Mel Gibson, akinek annyira jól megy ez a genyózás, hogy az első részből Eric Robert-et kisujjal lealázza, miközben Van Damme-ot falatozza reggelire.


Sokan most sem kapnak elég teret: azon meg sem lepődök, hogy Lundgren és Couture talán két-két mondattal színesíti a forgatókönyvet, illetve az sem meglepetés, hogy Schwarzenegger most sem szerepel többet, mint eddig, de az, hogy Jet Li tulajdonképpen csak egy röpke cameóra ugrott be, az azért elég fájó pont. Főleg, ha azt nézzük, hogy az eddigi EX-filmek 103 perccel dolgoztak, addig most 126-ra ugrott a szám, és még így is van úgy fél óra, amikor sikerül unalomba fulladnia. Ha pedig kegyelemdöfésre vágytok, akkor az utolsó jelenet pontosan ezt a célt szolgálja, és megint csak egy korábbi részt tudok felhozni ellenpéldának. Amíg az első etapban egy hangulatos kocsmai jelenettel ereszkedik le a függöny, addig itt... na, majd meglátjátok.

Vannak jópofa egysorosok, akad önirónia is, sőt, még a nagyon fasza akciókból sem spóroltak, valahol viszont mégis kisiklott ez az egész. Így lett a nosztalgikus akciófilmből lett egy félresikerült tucatakció. A rendező Patrick Hughes azért tette a dolgát, amennyit egy ilyen kaliberű forgatókönyvből ki lehetett hozni, azt nagyjából ki is hozta (most komolyan nézzétek meg, kik írták, és hogy ők előtte mit...), de ezt a harmadik felvonást elnézve csak remélni tudom, hogy itt megáll a dolog. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha lefogom írni ezt a mondatot.

6/10


Megjegyzések