Hívatlan vendég / The Uninvited [2009]
A Hívatlan vendég egy nagyon korrekten összerakott, tipikus amerikai horror-thriller, pont jól elhelyezett látomásképekkel, centire kiszámolt játékidővel, valamint ügyesen elhelyezett fordulatokkal - igen, normális esetben egy ilyen film már elég lenne ahhoz, hogy összetegyük a két kezünket, még ha nem is emelkedik ki magasan a horrorfilmek szürke átlagából. A baj az, pontosabban a legnagyobb baj ott burjánzik, hogy ez is egy remake: a 2003-ben készült, dél-koreai A két nővér kissé felhigított, amcsi változata.
Mert ha valaki tisztában van ezzel, és legalább feleannyira szereti Jee-woon Kim modern klasszikusát, akkor annak nagyon rátudja nyomni a bélyegét a végeredményre. Mert nincs baj a Hívatlan vendéggel: simán leköt, ha kell megijeszt, ha kell érdekes is tud lenni, és még a végén is sikerül meglepetést okoznia, de tudjuk azt: van ennél jobb, sőt, egyenesen profibb módja a tálalásnak.
Anna (Emily Browning) tíz hónapos pszichiátriai kezelés után végül hazatérhet apjához (David Strathairn) és lánytestvéréhez, Alexhez (Arielle Kebbel). Ennyi idő telt el azóta, hogy betegségében szó szerint szenvedő anyja a házuk mögötti kis csónakházban agonizált, amikor is a pecó felrobbant. Miután Anna hazaér, megdöbbenten tapasztalja, hogy apja azóta boldog párkapcsolatban él elhunyt édesanyja egykori ápolójával, Rachellel (Elizabeth Banks). A lányoknak egyre több dolog szúr szemet, mígnem azt kezdik gyanítani, hogy Rachelnek köze lehetett anyjuk halálához.
A történet innen a jól bejárt úton halad tovább: aki tud valamit, az balesetben meghal, és miközben a lányok saját kis nyomozásba kezdenek, egyre több dologra bukkannak rá, nem csak az ominózus estét illetően, hanem Rachel múltjából is előkerülnek féltve őrzött titkok.
Kicsit a paranoia-thriller szokásos jellemzői is befigyelnek, és valahol ez a legjellemzőbb a Hívatlan vendégre, mert bizony a horror csak nagyon haloványan köszön be (ellentétben az alapanyaggal), inkább csak rémálmok, hallucinációk formájában bukkannak fel különféle rémképek és a horrorra jellemző eszközök. Néha, ha nem is olyan erősen, de még a kezünket is képes ökölbe szorítani, amikor azt látjuk, hogy mennyire nem hisz senki a lányoknak (hogy is higgyenek, amikor egyikük most tért haza az intézetből?), mígnem a végén minden értelmet nyer, amikor egy nagyon szépen időzített fordulattal végül lerántják azt a bizonyos leplet.
Korrekt iparosmunka, haragudni nem tudok rá, de őszintén szólva sokkal értékesebben eltöltött idő a film eredetije, amelyet mindmáig a kedvenc horrorjaim között emlegetek. Csont nélkül végignézhető film a Hívatlan vendég is (én is most láttam másodszorra), de nem ért el nálam akkora katarzist, de annyi parát sem volt képes pumpálni, mint A két nővér.
Mert ha valaki tisztában van ezzel, és legalább feleannyira szereti Jee-woon Kim modern klasszikusát, akkor annak nagyon rátudja nyomni a bélyegét a végeredményre. Mert nincs baj a Hívatlan vendéggel: simán leköt, ha kell megijeszt, ha kell érdekes is tud lenni, és még a végén is sikerül meglepetést okoznia, de tudjuk azt: van ennél jobb, sőt, egyenesen profibb módja a tálalásnak.
Anna (Emily Browning) tíz hónapos pszichiátriai kezelés után végül hazatérhet apjához (David Strathairn) és lánytestvéréhez, Alexhez (Arielle Kebbel). Ennyi idő telt el azóta, hogy betegségében szó szerint szenvedő anyja a házuk mögötti kis csónakházban agonizált, amikor is a pecó felrobbant. Miután Anna hazaér, megdöbbenten tapasztalja, hogy apja azóta boldog párkapcsolatban él elhunyt édesanyja egykori ápolójával, Rachellel (Elizabeth Banks). A lányoknak egyre több dolog szúr szemet, mígnem azt kezdik gyanítani, hogy Rachelnek köze lehetett anyjuk halálához.
A történet innen a jól bejárt úton halad tovább: aki tud valamit, az balesetben meghal, és miközben a lányok saját kis nyomozásba kezdenek, egyre több dologra bukkannak rá, nem csak az ominózus estét illetően, hanem Rachel múltjából is előkerülnek féltve őrzött titkok.
Kicsit a paranoia-thriller szokásos jellemzői is befigyelnek, és valahol ez a legjellemzőbb a Hívatlan vendégre, mert bizony a horror csak nagyon haloványan köszön be (ellentétben az alapanyaggal), inkább csak rémálmok, hallucinációk formájában bukkannak fel különféle rémképek és a horrorra jellemző eszközök. Néha, ha nem is olyan erősen, de még a kezünket is képes ökölbe szorítani, amikor azt látjuk, hogy mennyire nem hisz senki a lányoknak (hogy is higgyenek, amikor egyikük most tért haza az intézetből?), mígnem a végén minden értelmet nyer, amikor egy nagyon szépen időzített fordulattal végül lerántják azt a bizonyos leplet.
Korrekt iparosmunka, haragudni nem tudok rá, de őszintén szólva sokkal értékesebben eltöltött idő a film eredetije, amelyet mindmáig a kedvenc horrorjaim között emlegetek. Csont nélkül végignézhető film a Hívatlan vendég is (én is most láttam másodszorra), de nem ért el nálam akkora katarzist, de annyi parát sem volt képes pumpálni, mint A két nővér.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.