Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát / Beavis and Butt-Head Do America [1996]
Beavis és Butt-Head szokás szerint a tévét bámulják, amely közben mély álomba merülnek, felébredve viszont szomorúan tapasztalják: imádott készüléküknek nyoma veszett. Elindulnak, hogy szerezzenek valahonnan egyet, mígnem egy félreértés során elvállalnak egy gyilkossági ügyet: ők ugyanis abban a tudatban vágnak neki, hogy a célszemélyt (aki történetesen egy nő) meg kell "zsákolni". Ezért pedig jó pénzt kapnának, amelyből új tévét vehetnek.
Mike Judge 1992-ben alkotta meg ezt a messze nem hétköznapi párost, akik nem akarnak mást, csak zsákolni és tévét nézni. Ebből főleg csak a tévé előtt való döglés jön össze nekik, hiszen nyílegyenesen kimondva: annyi eszük van, mint hat pár rendőrcsizmának. Folyamatosan röhögcsélnek, reakcióik dolgokra, emberekre, de főleg egymásra pedig gyakran merülnek ki egyszavas, sértő beszólásokban.
Egész estés mozifilmjük elég szép sikereket ért el, főleg, hogy '96-ban éppen fénykorukat élték az MTV égisze alatt, a mozifilm pedig pont jókor jött. Mike Judge nem finomkodott, beleadott apait-anyait, hogy a rajongók mind a 81 percen keresztül élvezhessék a két tinédzser rocker debilségét. Ugyanazt a szellemiséget vitte tovább, amit a sorozatból megszokhattunk, egy pillanatra sem tért el a megszokottól, ez pedig a hardcore rajongóknak egy igazi manna volt.
De megállja-e a helyét 20 évvel később a Beavis és Butt-Head?
Maximálisan, bár ehhez bőven nem árt, ha hozzám hasonlóan te magad is bírod őket. Anno nagyon sokat néztem, éppen mit szerencsétlenkednek össze, kétszer láttam a filmet, amelyet most harmadjára is lecsekkoltam, bő tíz év után. Tartottam tőle, de nem csalódtam. Szerencse, hogy nem raktam el a "maradjon meg szép emléknek" dobozba. Beavis és Butt-Head tényleg lenyomja Amerikát: a szövetségiek üldözik őket, miközben nekik fogalmuk sincs mindenről, és egy turistacsoporthoz csapódva okoznak mindenhol kisebb-nagyobb felfordulást. A finálé végül a Fehér Házban csúcsosodik ki, nekik pedig fél percre sem esik le a tantusz, mibe is keveredtek pontosan. Mert csak két dolog lebeg a szemük előtt: a zsákolás és a tévé.
Igen, nagyon le kell menni alfába ehhez a filmhez, vagy ha nem teszed, majd ő maga húz le téged. Nagyon tömény dózisokban adagolja a fárasztó poénokat, mert ki ne kapna a fejéhez, amikor a reptéren az ő nevüket tartó férfi tábláját elolvasva levonják a nagy következtetést, hogy ezeket a srácokat is úgy hívják, ahogy őket. Nem kell tehát félni: a két idióta 80 percben még napjainkban is megállja a helyét.
Mike Judge 1992-ben alkotta meg ezt a messze nem hétköznapi párost, akik nem akarnak mást, csak zsákolni és tévét nézni. Ebből főleg csak a tévé előtt való döglés jön össze nekik, hiszen nyílegyenesen kimondva: annyi eszük van, mint hat pár rendőrcsizmának. Folyamatosan röhögcsélnek, reakcióik dolgokra, emberekre, de főleg egymásra pedig gyakran merülnek ki egyszavas, sértő beszólásokban.
Egész estés mozifilmjük elég szép sikereket ért el, főleg, hogy '96-ban éppen fénykorukat élték az MTV égisze alatt, a mozifilm pedig pont jókor jött. Mike Judge nem finomkodott, beleadott apait-anyait, hogy a rajongók mind a 81 percen keresztül élvezhessék a két tinédzser rocker debilségét. Ugyanazt a szellemiséget vitte tovább, amit a sorozatból megszokhattunk, egy pillanatra sem tért el a megszokottól, ez pedig a hardcore rajongóknak egy igazi manna volt.
De megállja-e a helyét 20 évvel később a Beavis és Butt-Head?
Maximálisan, bár ehhez bőven nem árt, ha hozzám hasonlóan te magad is bírod őket. Anno nagyon sokat néztem, éppen mit szerencsétlenkednek össze, kétszer láttam a filmet, amelyet most harmadjára is lecsekkoltam, bő tíz év után. Tartottam tőle, de nem csalódtam. Szerencse, hogy nem raktam el a "maradjon meg szép emléknek" dobozba. Beavis és Butt-Head tényleg lenyomja Amerikát: a szövetségiek üldözik őket, miközben nekik fogalmuk sincs mindenről, és egy turistacsoporthoz csapódva okoznak mindenhol kisebb-nagyobb felfordulást. A finálé végül a Fehér Házban csúcsosodik ki, nekik pedig fél percre sem esik le a tantusz, mibe is keveredtek pontosan. Mert csak két dolog lebeg a szemük előtt: a zsákolás és a tévé.
Igen, nagyon le kell menni alfába ehhez a filmhez, vagy ha nem teszed, majd ő maga húz le téged. Nagyon tömény dózisokban adagolja a fárasztó poénokat, mert ki ne kapna a fejéhez, amikor a reptéren az ő nevüket tartó férfi tábláját elolvasva levonják a nagy következtetést, hogy ezeket a srácokat is úgy hívják, ahogy őket. Nem kell tehát félni: a két idióta 80 percben még napjainkban is megállja a helyét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.