DarkSide Joint

Nem tudom, ki hogy van vele, de animáció ide vagy oda, a Disney már igazán leállhatna a dalbetétekkel. Egy-kettő még belefér, ha nagyon muszáj, de számomra meglehetősen eltudja rontani a filmélményt, ha azon görcsölök, hogy na vajon melyik pillanatban zendít rá valamelyik karakter... Ez persze lehet, hogy csak engem zavar ennyire, de a Moanát még élvezni is tudtam volna, ha nem ezen kattog az agyam. Mert voltaképp minden adott volt egy igazán kellemes kikapcsolódáshoz, amelybe látszólag nem kis pénzt öltek bele: a látvány gyönyörű. Egyrészt a helyszín miatt, mert ez a trópusi környezet valami eszméletlenül jól néz ki, másfelől tényleg nagyon szépen mutat, még itthonról nézve is, nagy vászon nélkül. Simán el lehet merülni a látottakban, még akkor is, ha a történet nem egy nagy was ist das, de hát animációról beszélünk, az ember nem mindig várhat Agymanókat. Moana (vagy Vaiana, ahogy tetszik) a törzsfőnök lánya a világtól elzárt szigeten. Sajnos a szigetvilág haldokolni kezd, a kó...

Beavis és Butt-Head szokás szerint a tévét bámulják, amely közben mély álomba merülnek, felébredve viszont szomorúan tapasztalják: imádott készüléküknek nyoma veszett. Elindulnak, hogy szerezzenek valahonnan egyet, mígnem egy félreértés során elvállalnak egy gyilkossági ügyet: ők ugyanis abban a tudatban vágnak neki, hogy a célszemélyt (aki történetesen egy nő) meg kell "zsákolni". Ezért pedig jó pénzt kapnának, amelyből új tévét vehetnek. Mike Judge 1992-ben alkotta meg ezt a messze nem hétköznapi párost, akik nem akarnak mást, csak zsákolni és tévét nézni. Ebből főleg csak a tévé előtt való döglés jön össze nekik, hiszen nyílegyenesen kimondva: annyi eszük van, mint hat pár rendőrcsizmának. Folyamatosan röhögcsélnek, reakcióik dolgokra, emberekre, de főleg egymásra pedig gyakran merülnek ki egyszavas, sértő beszólásokban. Egész estés mozifilmjük elég szép sikereket ért el, főleg, hogy '96-ban éppen fénykorukat élték az MTV égisze alatt, a mozifilm pedig pont jóko...

Ha azt mondom, hogy gótikus hangvételű animációs antológia, ráadásul mindez egy Edgar Allen Poe mini-gyűjtemény, akkor biztos sokan felkapják a fejüket. Az Extraordinary Tales nem kapott nagy felhajtást, pedig a papírforma azt diktálja, hogy egy elég masszív réteget lenne képes megszólítani. Az pedig, hogy teljesen fű alatt kúszott be, sajnos nem véletlen.

Shaun és társai unalmas napokat élnek meg a tanyán. Mindig ugyanaz történik, szinte percre pontosan, nap, mint nap. Az állatok úgy döntenek, ideje kicsit lazulni, azonban nem várt események következtében gazdájuk a városban köt ki, méghozzá emlékezetkieséssel. Shaun és a többiek útnak indulnak, hogy visszakapják gazdájukat, ez azonban a nagyváros forgatagában, néhány bárány számára nem is olyan egyszerű feladat.

Ódákat lehetne zengeni a Pixar stúdióról. Nekik köszönhető az idén húsz éves Toy Story, amely technikailag egy nagyon is komoly mérföldkő volt az animációk terén, és néhány kevés kivétellel azóta is ontják magukból a jobbnál jobb produkciókat. Hihetetlen Család, Fel!, Wall-E, Némó nyomában, stb. Na de az Agymenók vajon képes beállni ebbe a nívós sorba?

Két gyermekkori jó barát verseng a szép Maria szerelméért. Azt azonban nem tudják, hogy mi minden múlik azon, melyikük nyeri el a lány kegyeit: az alvilágban a két vezér, La Muerte, az Emlékezettek királynője, valamint Xibalba, az Elfeledettek királya kötött fogadást, hogy végül melyik fiú hódítja meg a lányt? A tét pedig egyszerű: ha Xibalba nyer, átveszi az Emlékezettek földjének irányítását.

Amnéziás férfi tér magához a Hollywood feliratnál. Mellette egy holttest hever. Lelőtték. A halott kabátja zsebébe nyúlva hősünk egy rendőrjelvényt talál. A földön egy pisztoly hever. Nincs mit tenni, emberünk útnak indul, hogy kiderítse, ki is ő valójában, és hogy miért akarják minden irányból megölni? Ahogy kutakodik a saját múltja után, úgy lesz egyre nagyobb a zűrzavar.