Igaz történet / True Story [2015]

Michael Finkel (Jonah Hill) a New York Times újságírója, pontosabban csak volt. Állását elvesztette, mert ferdítve közölte le a sztoriját. Ugyanekkor gyilkosság történik Mexikóban: Christian Longo (James Franco) családját meggyilkolják, és ő az első számú gyanúsított. A férfi azonban tudatosan Michael Finkel nevét mondja be a sajátja helyett, illetve, hogy a NYT újságírója. Az eredeti Finkel a helyszínre érkezik, hogy beszélhessen a magát ártatlannak valló Longóval, aki pontosan emiatt mondta az ő nevét: hogy egy igen különös alkut köthessen az újságíróval.


James Franco és Jonah Hill neve hallatán az embernek jogosan ugranak be fárasztó, füves vígjátékok, elég csak komikus pályájuk csúcsára a This is the End-re gondolni. Persze mindketten próbálkoznak komolyabb területeken kisebb-nagyobb sikerrel, de ők valószínűleg mindig a 'két hülye' marad, akik mellől már csak Seth Rogen hiányzik. A True Story most megint egy olyan film, amelyben egyetlen vicces momentum sem jut nekik, helyette egy véresen komoly témát körüljárva bizony színészkedniük kell.

A film címe sokat elárul: igen, igaz történetet dolgoz fel, de én szó szerint semmit nem tudtam Christian Longóról. Azonban amint kezdetét veszi a True Story, és körülbelül a harmadánál tisztázódik, mire megy ki a játék, már egyre jobban és jobban kezdett érdekelni. Ha legalább ezt az érdeklődést szeretnéd fenntartani magadnak, akkor ajánlom, te se olvass utána, végül mi lett a csattanó. Mert bizony Rupert Goold első, egészestés filmje nagyjából ennyiben ki is merül. A legjobb szó a True Story-ra, hogy üres. Mind a rendezés, mind a forgatókönyv teljes mértékig katarzis-mentes: felmondja ugyan a történetet, értjük A-tól Z-ig, de amilyen érdekes lehetett volna, annyira semmilyen lett a megvalósítás. Igen, a film unalmas, és bár a lassú tempóval sincs gondom, ha sikerül valami okosságot csempészni bele, amely magához láncol, de itt semmi ilyenre nincs példa. Nyögvenyelősen döcögünk előre, mígnem a végső megoldás hiába tudott meglepni, mégis sikerült úgy tálalni, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondták volna el.


Ellenben azt kell mondjam, mindkét főszereplő teljesen rendben volt: a pálmát James Franco vitte el, akadnak percek, amikor az ereidben is megfagy a vér, amikor beszél, de Jonah Hill-re sem lehet panasz. Lényegében mindenki más epizódszereplő, ők viszik el ketten a filmet, valamelyikük mindig fókuszban van. Még több ilyen szerepben szeretném őket látni, akár együtt is!

Tipikusan az az eset, amikor jobban jártunk volna egy dokumentumfilmmel. Még ha a Jinx egy sokkal érdekesebb témát is dolgoz fel, de egy hasonló atmoszférájú doksit szívesebben megnéztem volna Longóról. Ez így túl száraz és lapos lett ahhoz, hogy az ember maradéktalanul tudja élvezni.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.