Final Cut - Hölgyeim és uraim [2012]

Ha van film, amit elvetemült filmrajongó létemre már rég illett volna pótolnom, de valami miatt mindig elmaradt, akkor az a Final Cut. Egy ideig nem volt rá lehetőségem, majd el-eltolódott, de végül úgy döntöttem, nem szabad tovább húznom, és átadtam magam 80 perc tömény filmtörténelemnek.


Pálfi György projektje egészen pontosan 450 filmből áll, és ezek egyvelegéből lett a 451. film a Final Cut. Nevezhetjük montázsfilmnek, szkeccsfilmnek, a lényeg annyi, hogy a történet sok, apró vágott anyagból áll össze egy egésszé. Maga a történet nem egy nagy truváj: férfi és nő találkoznak, szerelembe esnek, majd a kapcsolatuk alakulását láthatjuk. De nem is a cselekmény a lényeg, hanem a megvalósítás.

Egy-egy apró, már-már jelentéktelennek tűnő jelenet is több momentumból van összevágva: Jim Carrey fekszik az ágyon, ahonnan Robert Donat kel fel. Később Kevin Spacey lép be a zuhany alá, de már Michael Douglas mosakszik. A zuhanyt pedig Jack Nicholson zárja el és lép ki a fülkéből a tükör elé, majd Jean Paul Belmondo vizslatja magát a tükörben. És így tovább...


Egyrészt elképesztő nagy respekt Pálfi Györgynek, hogy ezt így, ebben a formában képes volt összehozni. Iszonyat pepecs munka lehetett, hatalmas fába vágta a fejszéjét, de végül a fa vesztett, mi pedig örülhetünk neki, mert a Final Cut bizony nem csak a mögöttes munka miatt méltó említésre: egyszerűen nézeti magát. Mind a képi kreativitás, mind a sajátos humora miatt. Pörög a film, zajlik a cselekmény, mi pedig sorban fedezzük fel az ismerős képkockákat, legyen az Avatar, Sin City, Ford Fairlane, vagy régi mozik: 39. lépcsőfok, Taxisofőr, Mary Poppins. Képi humorával pedig remekül operál: sokszor első ránézésre teljesen oda nem illő, ám kontextusából kiragadva valamiért mégis passzoló szkeccseket használnak fel, legyen az a tűzijáték a szexjelenet közben, csak, hogy egy egyszerűt említsek.

Külön öröm, hogy magyar kézből származik a Final Cut, hiszen megannyi hazai mozi is fellelhető benne. Muszáj megjegyezni, hogy ha minden jól megy, Pálfi György egy ugyanilyen technikával készülő filmmel fog még jelentkezni, ám ezúttal egy sokkal nagyobb volumenű készlettel gazdálkodhat: a 20th Century Fox 1600 filmjét használhatja fel, és az már itthon mozikba is kerülhet. Addig is: aki nem látta, de teszem azt nem is nagy filmőrült, semmiképp ne hagyja ki a Final Cut-ot, mert ez bizony mindenféle túlzás nélkül egy filmtörténeti csoda.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.