Háromszög / Triangle [2009]

Baráti társaság indul hajókázásra egy szép, szombati napon. Süt a nap, kiváló az időjárás egy ilyen kiruccanásra, mindenki vidám. Kivéve egyikük, Jess, aki már-már depresszív hangulatban érkezik. Neki is vágnak a hajóútnak, viszont viharba keverednek. A csapat tétlenül várakozik a felborult vitorláson, hátha arra jár valaki, és láss csodát: érkezik is egy hajó, amire felszállva szembesülnek azzal, hogy kong az ürességtől. És ennyi, tovább nem vagyok hajlandó belemenni a történetbe, mert minden szó spoiler lenne. És Te sem fogsz semminek utánanézni Kedves Olvasó, hanem mindössze ennyi információ birtokában nézed meg a filmet.

Nyugi, a bejegyzés többi része spoilermentes.

A Triangle ereje a forgatókönyv tökéletes precizitásában rejlik. Piszkosul aprólékos, vannak pillanatok, amikor sokszor nem igazán érted, mi miért van, de megnyugtatlak, hogy a végére nagyon durván összeáll az a bizonyos kép. Nagy kár, hogy kevés ilyen szkript íródik. Még ha nem is ez a film rendelkezik a legeredetibb ötlettel, hiszen megvalósítását tekintve bizony kaptunk már hasonló mozikat korábban, mégis a már említett aprólékosság, és a nem kevés WTF-pillanat az, ami hajtja előre a kíváncsiságunkat, hogy a végén elégedettek legyünk az eredménnyel.


Most jövök csak rá, milyen nehéz spoilermentesen írni egy ilyen volumenű filmről. Az angol-ausztrál koprodukcióban készült Triangle voltaképp egy misztikus thriller, egy csipetnyi drámával, valamint néhány horrorisztikus elemmel. Az egyetlen és egyben legnagyobb hibája viszont, hogy engem személy szerint nem vitt rá az újra nézésre. Pedig amikor a filmben egyik csavar követi a másikat, és csak a legvégén teljesedik ki a cselekmény, akkor általában szeretem másodszorra is lecsekkolni, hogy akkor már inkább az apró részleteken tartsam a szemem. Itt viszont nem ez a helyzet, mivel a Triangle olyan szinten összeáll az utolsó momentummal, hogy minden kérdésre választ kaptam, még arra is, amire nem számítottam. Akármennyire is ügyes a forgatókönyv, nem valószínű, hogy szerepel az öt éves tervben az újra nézés.

A főszereplőnőt alakító Melissa George ügyesen elbánt a szereppel a megtört anyukát alakítva, továbbá ismerős arcként Liam Hemsworth is feltűnik. Igaz, itt még három évvel járunk a Hunger Games és az EX2 előtt. A másik megemlítendő dolog a film hangulata. Kellően misztikus ahhoz, hogy berántson. Na nem úgy, mint a technikai megoldások, és itt most konkrétan a viharra gondolok, amihez hasonlót bármilyen egyszerű tv-filmben kaphatsz.

Fordulatos, ötletes, kreatív, misztikus, és ami a legfontosabb: nézeti magát. Hasonlót, sőt, jobbat is láthattunk már a témában, de még így is ajánlott film.

7/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.