Találmány / Primer [2004]

Négy mérnök jó barát minden szabadidejében egy forradalmi találmányon dolgozik: pénzt és energiát fektetnek bele, de ha kell, még a hűtőszekrényt is kibelezik, ha alkatrészről van szó. Ketten közülük rájönnek, hogy voltaképp teljesen véletlenül feltalálták az időutazást. Úgy döntenek, hasznot húznak belőle, ehhez azonban alaposan meg kell tervezni mindent.

A Primer egy igazi szerzői film: Shane Carruth írta, rendezte, szerezte a zenéjét, vágta meg, végezte el az operatőri munka egy részét és még az egyik főszerepet is eljátszotta. Az pedig csak hab a tortán, hogy alkotásának összköltségvetése (most kapaszkodj meg) mindössze 7000 dollár. Nem akart mást, csak közvetíteni egy olyan ötletet az időutazásról, amilyenre egészen addig nem volt példa. Mondhatni, a körülmények miatt meglehetősen fapados munka lett a Primer, de megvannak a maga előnyei.

Nyilván nem volt szándékos lépés, de a film három részre osztható: felvezetés, az időutazás, valamint a bonyodalmak. Mert azok bizony vannak bőven, de ne szaladjunk ennyire előre.

Felvezetés: itt emberek beszélgetnek különböző helyeken, olyan fogalmakkal és szakzsargonnal, olyan témákról, hogy egyáltalán nem csodálom, ha valaki három perc után kikapcsolja. Látjuk, hogy nagyon elszántak, hogy nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak, de a film első harmada ennél többel nem szolgál, csak laikus ember számára kínai párbeszédekkel.


Időutazás: ennél a pontnál derül ki, hogy találmányuk képes az időutazásra, de korántsem olyan egyszerűen, mint azt más filmekben láthattuk. Hőseinknek ugyanis pont annyi időt kell tölteni a gépben, amennyit utazni akarnak, és csak addig a pontig mehetnek vissza, amikor bekapcsolták a gépet. És mivel az utazás végeztével már kettő van belőlük, alteregóikkal semmiképp sem szabad találkozniuk. Persze hamar rájönnek, hogy ha valamivel, akkor az időutazással könnyen lehet pénzt csinálni, ők pedig nekiállnak részvényeket venni és eladni.

Bonyodalmak: ez az a pont, amelynél nem elég, ha minden figyelmedet a film felé fordítod, hiszen még akkor is kifog rajtad. Sikerül úgy megcsavarni, megtekerni és megbonyolítani a történetet, amelyre nem sok más mozi képes. Nem avat be mindenbe, sőt, inkább próbál összezavarni, hogy teljes legyen a káosz. Itt még a papír-ceruza sem segít teljesen, a film többszöri megnézést, és kellő utánaolvasást igényel.

Shane Carruth filmje tehát messze nem az a nézőbarát darab, de nem szabad elvenni tőle, hogy hiába a kevés pénz és az amatőr körülmények, mégis egy nagyon átgondolt és precíz mozit sikerült összehoznia. Mi sem bizonyítja jobban, hogy több filmfesztiválon is zsebelt be díjakat. A filmet inkább elismerem, mintsem szeretem, de hébe-hóba azért csak-csak előkerül, hogy megdolgoztassam az agytekervényeimet.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.