Három óriásplakát Ebbing határában / Three Billboards Outside Ebbing, Missouri [2017]

Az In Bruges (nincs magyar címe!) hatalmas kedvenc, úgy kábé az egyik legjobb filmnek tartom az aktuális évezredből. Martin McDonugh nevét egy életre az eszembe véstem. Öt évvel később jött a Seven Psychopats, amely szintén odarakta a magáét. Eltelt ismét pár év, McDonugh pedig újra felbukkant: új filmjével szintén nem okozott csalódást. Sőt. Ha ezt a tendenciát folytatja, hibernálom magam a következő felbukkanásáig.


Mildred (Frances McDormand) lányát hét hónappal ezelőtt megerőszakolták és megölték. A tettest nem kapták el azóta sem, de a kisváros rendőrei nem is igazán törik magukat azon, hogy gyilkosokat fogjanak el, hírnevüket inkább a piás, hirtelen haragú zsarunak, Dixon-nak (Sam Rockwell) köszönhetik, aki őrizetben lévő színesbőrűeket kínoz meg, csak mert olyan a kedve. Mildred végső megoldás gyanánt úgy dönt, üzen a hatóságnak, de főleg a rendőrfőnöknek (Woody Harrelson). Kibéreli a város határán lévő három, üres plakathelyet, hogy egy elég határozott üzenettel írja tele, felhívva a figyelmet a város rendőreinek nemtörődöm munkájára. A nő nem számított arra, hogy ezzel mekkora háborút, milyen hatalmas káoszt indít el az unalmas kisvárosban.

A Three Billboards Outside Ebbing, Missouri kiválóan belepasszol McDonugh eddigi munkásságába: ugyanolyan csípős, sokszor ugyanolyan abszurd, kegyetlen és közben humoros, ám nem felhőtlen jókedvet hagy maga után: valamennyire a lelkedet is felszántja. Minden benne van, amire számít az ember az In Bruges rendezőjétől. Leginkább úgy tudnám jellemezni, mint egy Coen-film azoknak, akik nem tudnak maradéktalanul szeretni egyetlen Coen-filmet sem.


A film nem kapkod, ám mégsem válik unalmassá egy pillanatra sem. Mindig van valami a tarsolyában, és ha elkaptad a fonalat, akkor a kimért tempója sem fog zavarni, hiszen pontosan tudod, itt valami hamarosan történni fog. Legyen az egy teljesen random fordulat, egy elképesztő beszólás vagy monológ - itt jegyezném meg, hogy Mildred hasonlata az utcai bandák és az egyház között az elmúlt idők legjobb filmes gondolatmenete.

A színészi alakítások pedig... kapásból a három főszereplő igen durván elviszik a hátukon a filmet. Frances McDormand kiválóan hozza a megtört anyát, aki nem akar mást, csak megtalálni a lánya gyilkosát. Sam Rockwell a semmirekellő zsernyák szerepében egyszerűen briliáns, de ott van még a jó öreg Woody Harrelson, aki szintén nem okozott csalódást.

Persze apró bökkenők vannak: Rockwell karakterének fejlődése kissé elkapkodott, bár ez csak picit szúr szemet. Összességében elképesztő élményt nyújt a film, amely már most biztos helyet szerzett magának az év végi összegzésemben... pedig hol van még az év vége!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10 igaz történeten alapuló film

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Kincs, ami nincs / Chi trova un amico, trova un tesoro [1981]

Top 10: Nyomozós filmek