Pixel / Pixels [2015]

A történet szerint egy nyolcvanas években megrendezett videójáték világbajnokság felvételeit fellőtték az űrbe, amelyet az idegenek megtaláltak, és a régi játékok szereplőinek alakját magukra öltve támadják meg a Földet. A hadsereg itt semmit sem ér, hiszen mindenre a játékszabályok érvényesek, így segítségül kell hívni az egykori gamereket.
Igen, a film pontosan olyan lett, mint amilyen tengelyre be lehetett lőni az előzetes információk, a kaszting, de főleg az előzetes alapján. Nem fogjátok kitalálni (dehogynem), a legnagyobb baja, hogy elképesztően primitív, de főleg kínos humorral operál. Ha láttál már tipikus Sandler-filmet, akkor pontosan tudod, mire számíts, azonban a fingós, böfögős, arcon vizelős poénoktól szerencsére mentesültünk. Helyette jönnek az idegenek, de akármennyire is reménykedsz, hogy az inváziós rész majd kihúzza a trutymóból a filmet: nem, nem fogja, sőt, olyan mértékig gyermeteggé süllyeszti alá, hogy felnőtt nézőként pusztán egy kínos fészkelődésre futotta a nézése közben.

Pedig idén volt már egy Cipőbűvölő, ahol Sandler teljesen korrekt volt, sőt maga a film is kilóg a sorból. Néha, minden második szökőévben bevállal egy ilyet is, és közvetlenül utána szinte szomorú látni, hogy miket képes ripacskodni, amikor nem forgatásra megy, hanem szabályosan szórakozni. A beszólások sziporkáznak, de nagyon kellemetlen látni és hallani őket. A helyzetkomikumok fárasztóak, az alakítások pedig egész egyszerűen túl vannak tolva.

Sandler olyan, amilyen, ő szintén saját magát alakítja, Kevin James maga az amerikai elnök, Josh Gad pedig tökéletesen passzol melléjük. Az, hogy Michelle Monaghan elvállalta, hogy ő lesz a szingli anyuka, akit hősünk a végén jól megkap, csak egy dolog, de szomorú látni, hogy Peter Dinklage két Game of Thrones között itt égeti magát, azonban ennél is fájóbb pont, hogy olyan, nem mai színészek is vállalták a dolgot, mint Brian Cox vagy Sean Bean.

Néha, az invázió közben pár pillanatra felcsillan a remény. Érződik, hogy bizonyos helyzetekben a készítők mintha elkapták volna a fonalat, de nem szabad elégedetten hátradőlni. A Pixels egy elképesztően ostoba, harmatgyenge próbálkozás, amelyben a kisfilm alapján ott lett volna a potenciál, de képesek voltak ledegradálni. Ha már mindenképp ebbe az irányba vitték el, egy Seth Rogen és barátai volumenű kasztinggal és szellemiséggel sokkal nagyobbat ütött volna.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.