A barlang / The Descent [2005]
Néhány barátnő úgy dönt, elmennek barlangászni egyet. Kikapcsolnak, távol a világ zajától. Leereszkedve derül csak ki, hogy a túra szervezője nem egy más ismert barlangba vezényelte barátnőit, hanem egy eddig fel nem fedezett helyre jöttek. Nem kellett volna, nagyon nem - úgy tűnik, valakik, vagy valamik nagyon is figyelik őket odalent.
Bár hivatalosan nem létezik (vagy csak én nem tudok róla) olyan alműfaja a horrornak, hogy klausztrofób, de tény és való, hogy vannak filmek, amelyekre nagyon is jellemző ez a megnevezés, és A barlang egy nagyon ütős képviselője ennek. Mi több: talán a legjobb. Lévén, hogy egyik kedvenc horrorfilmemről van szó, tessék felkészülni a szuperlatívuszok lavinájára.
Már az alapszituációt sem kívánjuk senkinek: egy omladozó barlang, ahonnan képtelenség kijutni. Senki sem tudja, hogy hol vagytok, és fogalmatok sincs, mitévők legyetek. És ez még csak a kezdet. Mert itt vannak ezek a lények, akiknek ez a lakhelyük, és nem kávéval várják a vendégeket.
A barlang nagyon lassan alapoz: kapásból az első jelenetben láthatjuk, hogy az egyik szereplő milyen személyes tragédián esett át. Elsőre ennek látszólag semmi létjogosultsága nincs, de várjuk csak ki a végét... Majd ugrunk az időben, megismerjük a kalandvágyó lányokat, a készítők pedig nem kapkodják el az első para-elem felbukkanását sem. De amíg erre várunk, szépen lassan láthatjuk, mekkora szarba is kerültek hőseink, akiknek bárcsak az lenne a legnagyobb bajuk, hogy nem tudnak kijutni. Bárcsak.
A történtek okozta feszültség egyrészt kiválóan átjön a képernyő ezen oldalára, másrészt pedig hiába a jumpscare a fő félelemkeltő elem, itt bizony nem az olcsó, vásári ijesztegetésre mentek rá. Így kéne minden alkalommal használni a jumpscare technikát, és akkor nem puszta ásítást váltana ki belőlünk. Mert ami ebben a filmben van, az bizony mesterien van beágyazva, és jó darabig a hatása alatt képes tartani. Mindez vegyítve a klausztrofób, szorongató, zsigeri félelmet kiváltó érzésekkel egy nagyon kemény horrorban részesít, amelyre a végső csattanó is csak rátesz egy lapáttal.
Bár hivatalosan nem létezik (vagy csak én nem tudok róla) olyan alműfaja a horrornak, hogy klausztrofób, de tény és való, hogy vannak filmek, amelyekre nagyon is jellemző ez a megnevezés, és A barlang egy nagyon ütős képviselője ennek. Mi több: talán a legjobb. Lévén, hogy egyik kedvenc horrorfilmemről van szó, tessék felkészülni a szuperlatívuszok lavinájára.
Már az alapszituációt sem kívánjuk senkinek: egy omladozó barlang, ahonnan képtelenség kijutni. Senki sem tudja, hogy hol vagytok, és fogalmatok sincs, mitévők legyetek. És ez még csak a kezdet. Mert itt vannak ezek a lények, akiknek ez a lakhelyük, és nem kávéval várják a vendégeket.
A barlang nagyon lassan alapoz: kapásból az első jelenetben láthatjuk, hogy az egyik szereplő milyen személyes tragédián esett át. Elsőre ennek látszólag semmi létjogosultsága nincs, de várjuk csak ki a végét... Majd ugrunk az időben, megismerjük a kalandvágyó lányokat, a készítők pedig nem kapkodják el az első para-elem felbukkanását sem. De amíg erre várunk, szépen lassan láthatjuk, mekkora szarba is kerültek hőseink, akiknek bárcsak az lenne a legnagyobb bajuk, hogy nem tudnak kijutni. Bárcsak.
A történtek okozta feszültség egyrészt kiválóan átjön a képernyő ezen oldalára, másrészt pedig hiába a jumpscare a fő félelemkeltő elem, itt bizony nem az olcsó, vásári ijesztegetésre mentek rá. Így kéne minden alkalommal használni a jumpscare technikát, és akkor nem puszta ásítást váltana ki belőlünk. Mert ami ebben a filmben van, az bizony mesterien van beágyazva, és jó darabig a hatása alatt képes tartani. Mindez vegyítve a klausztrofób, szorongató, zsigeri félelmet kiváltó érzésekkel egy nagyon kemény horrorban részesít, amelyre a végső csattanó is csak rátesz egy lapáttal.
Félóra után majdnem kinyomtam, olyan unalmasan indult, de milyen jól tettem, hogy nem tettem :D Elmúlt 15 év egyik legjobbja.
VálaszTörlésPontosan! Amilyen lassan indul, a második fele alaposan kárpótol :)
Törlés