A szürke ötven árnyalata / Fifty Shades of Grey [2015]
Anastasia az egyetemi iskolaújságnak készít interjút a dúsgazdag üzletemberrel, Christian Grey-jel. A férfi már az első percben szemet vet a naiv, kissé esett-kelt lányra, akit természetesen megbabonáz a milliárdos ficsúr. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, kiderül, hogy Mr. Szürke finoman szólva is verve szereti a nőket.
Az idei év talán legnagyobb filmes médiahisztijét A szürke ötven árnyalata tudhatja magáénak: rajongók, gyűlölködők, Valentin-napkor pedig talán soha nem voltak ennyire fullon a mozitermek. A kassza felrobbant, az anyagi siker az egekben, miközben 1000 kritikusból 999 porig alázta a filmet.
A hiszti lecsengett, a folytatás garantált, én pedig hosszas tologatás után végül úgy döntöttem, adok egy esélyt neki, meglesem, mire fel ez a nagy parádé. Előre leszögeznék pár dolgot: nem olvastam a könyvet, magát a filmet pedig nem temettem látatlanban. Gondoltam, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
De még mielőtt bárki azt hányná a szememre, hogy tetszett a film, szólok: nem tetszett, soha az életben nem nézném újra... de nem is szenvedtem közben annyira látványosan. Ez egyszerűen csak egy rossz film. Nem több és nem is kevesebb. Ennek tükrében pedig az a gúnyhadjárat, amit a fél világ indított ellene, kicsit túlzás. És még mindig nem védeni akarom, de azért valljuk be, láthattunk már ennél bőven nézhetetlenebb produkciókat is. Igen, a párbeszédek buták. A film témája felszínes, a karakterek pedig hihetetlenül kétdimenziósak. A Twilight-hatás is beköszön: egy butácska, naiv lány megtalálja az igazit, csak itt annyi a különbség, hogy vérszívó mivoltja helyett az illető szereti elnáspángolni a nőket.
A legnagyobb baj a forgatókönyvvel van, hiszen borzasztóan vásári: látszólag nem akar okosabb lenni, mint naiv főhősnőnk, ami valahol érthető is, akinek a szemszögén keresztül mi, nézők követjük az eseményeket.
Valahol értettem én a film üzenetét (pontosabban amit szeretett volna üzenni), miszerint egy nő ha igazán szerelmes, mi mindent képes kibírni annak érdekében, hogy megtartsa azt a bizonyos Igazit. De sajnos pont a felszínes forgatókönyv tehet arról, hogy valami egészen más mondanivaló szűrődik le az egészből. Mégpedig, hogy amíg ellátod a csajod új kocsival, laptoppal, elviszed repülőzni, addig a négy fal közt nyugodtan ütheted, amíg ki nem mondja a jelszót.
De, hogy valami jót is mondjak: A szürke 50 árnyalata operatőri munkája bravúros, nem mellesleg a zenéket is nagyon hatásosan használja. Természetesen mindez az "akciózós" jelenet közben köszön vissza úgy igazán, amik nem, nem pornográf jellegűek, de feszegetik a határokat.
Összefoglalva tehát: a film rossz, de messze nem nézhetetlen. A fikahadjárat kicsit túlzás. Persze valamennyi kijár neki, ezt aláírom. Nem élveztem a filmet, de nem is tudom azt mondani, hogy felért egy szadomazo élménnyel.
Az idei év talán legnagyobb filmes médiahisztijét A szürke ötven árnyalata tudhatja magáénak: rajongók, gyűlölködők, Valentin-napkor pedig talán soha nem voltak ennyire fullon a mozitermek. A kassza felrobbant, az anyagi siker az egekben, miközben 1000 kritikusból 999 porig alázta a filmet.
"Én nem szeretkezek. Én baszok. Durván."
A hiszti lecsengett, a folytatás garantált, én pedig hosszas tologatás után végül úgy döntöttem, adok egy esélyt neki, meglesem, mire fel ez a nagy parádé. Előre leszögeznék pár dolgot: nem olvastam a könyvet, magát a filmet pedig nem temettem látatlanban. Gondoltam, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
De még mielőtt bárki azt hányná a szememre, hogy tetszett a film, szólok: nem tetszett, soha az életben nem nézném újra... de nem is szenvedtem közben annyira látványosan. Ez egyszerűen csak egy rossz film. Nem több és nem is kevesebb. Ennek tükrében pedig az a gúnyhadjárat, amit a fél világ indított ellene, kicsit túlzás. És még mindig nem védeni akarom, de azért valljuk be, láthattunk már ennél bőven nézhetetlenebb produkciókat is. Igen, a párbeszédek buták. A film témája felszínes, a karakterek pedig hihetetlenül kétdimenziósak. A Twilight-hatás is beköszön: egy butácska, naiv lány megtalálja az igazit, csak itt annyi a különbség, hogy vérszívó mivoltja helyett az illető szereti elnáspángolni a nőket.
"Ha rajtam múlna, egy hétig nem tudnál leülni."
A legnagyobb baj a forgatókönyvvel van, hiszen borzasztóan vásári: látszólag nem akar okosabb lenni, mint naiv főhősnőnk, ami valahol érthető is, akinek a szemszögén keresztül mi, nézők követjük az eseményeket.
Valahol értettem én a film üzenetét (pontosabban amit szeretett volna üzenni), miszerint egy nő ha igazán szerelmes, mi mindent képes kibírni annak érdekében, hogy megtartsa azt a bizonyos Igazit. De sajnos pont a felszínes forgatókönyv tehet arról, hogy valami egészen más mondanivaló szűrődik le az egészből. Mégpedig, hogy amíg ellátod a csajod új kocsival, laptoppal, elviszed repülőzni, addig a négy fal közt nyugodtan ütheted, amíg ki nem mondja a jelszót.
"Mi az a fenékdugó?"
De, hogy valami jót is mondjak: A szürke 50 árnyalata operatőri munkája bravúros, nem mellesleg a zenéket is nagyon hatásosan használja. Természetesen mindez az "akciózós" jelenet közben köszön vissza úgy igazán, amik nem, nem pornográf jellegűek, de feszegetik a határokat.
Összefoglalva tehát: a film rossz, de messze nem nézhetetlen. A fikahadjárat kicsit túlzás. Persze valamennyi kijár neki, ezt aláírom. Nem élveztem a filmet, de nem is tudom azt mondani, hogy felért egy szadomazo élménnyel.
anyád szarul főz
VálaszTörlésKöszönöm az észrevételt, hasznos információ volt. Majd észben tartom, ha legközelebb filmről írok! ;)
Törlés