Sötét helyek / Dark Places [2015]

Libby nyolcéves volt, amikor anyját és két nővérét meggyilkolták. A kislány vallomása alapján a bátyját, Ben-t ítélték el, aki még ma is rács mögött ül. Egy megoldatlan ügyekkel foglalkozó amatőr szervezet, a Kill Club keresi fel Libby-t, hogy meséljen nekik a szörnyű estéről. A nő hirtelen megrendül: lehet, hogy nem is testvére volt a gyilkos?

Gillian Flynn nevét, ha máshonnan nem is, hát a tavalyi Gone Girl kapcsán egy életre az eszünkbe véstük: nem csak a 2014-es év egyik legjobb filmje volt, de David Fincher alkotásai között is dobogóssá lépett elő, sőt, az elmúlt évek thriller termése közül is kimagasló élménynek számított. Gondolom akinek a Gone Girl bejött, az kíváncsian várta, mit hoznak össze Flynn egy másik regényéből, amely szintén nem egy vidám darab. Lássuk!

A Dark Places felépítésében erősen hajaz Flynn előző művéhez, hiszen ezúttal is két szálon fut a sztori: múlt és jelen, miközben egyre több információ morzsa kerül a birtokunkba. Bár a kirakós darabkái csak nehezen állnak össze, de még így is sikerült elérni, hogy a film fenntartsa az érdeklődést, soha ne üljön le, valami csontot mindig dobjon oda a nézőnek, amin az egy darabig elrágódhat.

Szinte mi is együtt nyomozunk Libby-vel, poroljuk le a múltat, miközben a múltbéli szálon keresztül láthatjuk, pontosan mi is vezetett a szörnyű tragédiához. Mindez szép és jó, a recept működik, és mi elismerően fogyasztjuk az eredményt, a bökkenő azonban ott burjánzik ki, hogy ide bizony egy kreatívabb rendező kellett volna. Igen, mondjuk olyan, mint Fincher. Sajnos a Dark Places-ből hiányzik a hangulat, illetve az a fajta ütős dinamika, amely kiemelné a korrekt iparosmunka jelző alól. Ezáltal a filmélmény pont addig tart, ameddig le nem gördül a stáblista, sajnos az utóhatás jócskán elmarad: másnap már nem fog ott motoszkálni az agyadban - ahogy azt egy jó thrillernek illik.

Charlize Theron szokás szerint kiválóan hozza a karakterét, de úgy igazából senkire sem lehet panaszunk: Nicholas Hoult ugyan nem élete szerepét tette le az asztalra, sőt, igazából semmi megerőltető nem volt a figurájában, de nem is rontotta el azt. Christina Hendricks, Tye Sheridan vagy Chloë Grace Moretz pedig úgyszintén remekelnek. Azt kell mondjam, hogy a kaszting nagyon is bravúrosra sikeredett.

Baromi sok potenciál volt ebben a sztoriban, és ennek csak egy részét használták ki. Félreértés ne essék, nem egy merénylet az emberiség ellen, sőt. Egy tisztességes thriller, amire nem szabad úgy leülni, hogy ez lesz a következő Gone Girl, mert akkor koppanni fogsz, Flynn ide vagy oda. Megnézed, végigizgulod, vége lesz: elfelejted.


Megjegyzések

  1. Most akkor megint azt mondom, hogy telepátia, meg, hogy mindenben egyetértek. Again :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közelebb / Closer [2004]

Top 10: Nyomozós filmek

Láncra verve / Chained [2012]

A mandzsúriai jelölt / The Manchurian Candidate [1962]