Prince Avalanche - Texas hercege [2013]

Alvin (Paul Rudd) és Lance (Emile Hirsch) útvonal-festőként dolgoznak, a világ végétől még két
köpésre, távol a nagy, de még a kisvárosok zajától is. Alvin Lance nővérével jár, de keveset találkoznak, mert a férfi folyton dolgozik egy jobb, közös jövő reményében, míg Lance hétvégente próbál magának nőt fogni, nem túl sikeres eredményekkel.

Ha kíváncsi vagy rá, milyenek voltak az útvonal-festők hétköznapjai a nyolcvanas évek Amerikájában, akkor hajrá! De előre szólok, ez a film inkább a hangulatra fókuszál, mintsem a történetre. A rendezésért felelős David Gordon Green-nek két oldalát ismerhetjük. Egyrészt ott vannak az Ananász Expressz-szintű füves ökörködések, másfelől pedig a melankólikus drámák, mint mondjuk a Joe. Nem tartom egy hibátlan rendezőnek, mindkét pólusából tudnék jó, illetve rossz filmeket felhozni, és a Prince Avalanche sem kimondottan egy gyöngyszem.

Ugyan be van mutatva az egymásra utaltság, amikor sok mérföldes körzetben csak ketten vagytok, a csapatmunka lényege, az alkalmazkodás a másikhoz, és nem utolsó sorban, sőt, talán ami a legfontosabb, a generációs különbségek, valamint az ezáltal kialakulható konfliktushelyzetek, de mindez mit sem ér, ha maga a film unalmas.


Alvin és Lance van, hogy vitáznak valamin, esetleg kiöntik egymásnak a lelküket is, néha arra jár egy öreg ember, aki szesszel kínálja őket, sokszor már majdnem bunyóba fajul a köztük pattogó feszültség, de helyette inkább piálnak egyet.

És ahogy azt Gordon Green-től megszokhattuk az ilyen típusú filmjei esetében, nagyon ráfókuszál a tájra, miközben bús dallamok kísérik a képkockákat, hosszú perceken keresztül. A Joe esetében ez még működött is valamennyire, ellenben itt csak az unalom-faktort növeli. A végére még egy afféle csattanó-szerűséget is beleerőltettek, szükség az nem volt rá, a sztorin pedig abszolút nem csavart semmit, de ott volt, elfogadtuk, oké, nem volt egy nagy ötlet.

A két főszereplő viszont remekel. Paul Rudd jól hozza a kicsit szenya, rangidős fickót, de Hirsch is a kisujjából kirázza a saját útját kereső fiatalt. Ha a drámai Green-re vágytok, akkor vagy a Joe, de mondok jobbat, az All the Real Girls talán az egyik legjobb filmje. Ez így viszont egy tipikusan egyszer nézős darab, kicsit nyögdécselős, hiába alakít jól a két főkarakter, akikre ez az egész ki van hegyezve, nem tudják menteni a menthetőt.

5/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.