A nagy szökés / The Great Escape [1963]

Azok a régi szép idők... Amikor olyan filmek készültek, mint A nagy szökés. John Sturges idén 51 éves klasszikusa a baromi hosszú, 165 perces játékideje ellenére az elejétől a végéig képes úgy lekötni az embert, a cselekmény egy pillanatra sem ülepszik le, nem utolsó sorban elképesztően jól szórakozol. Igazi páratlan élmény, amit ha eddig nem láttál, akkor bújj el szépen egy sötét sarokba, egy rövid ideig szégyelld magad, majd szemlesütve előbújván az első dolgod az legyen, hogy átadod magad annak az élménynek, amit A nagy szökés képes adni. És bizony igaz történet alapján.

A második világháború idején járunk, a németek egy újfajta, speciális hadi tábort építettek azon hadifoglyoknak, akiknek a vérükben van a szökés. Van, aki már 17 alkalommal próbált meglépni. Mennek ugyan a különféle, egyre ötletesebb próbálkozások, de mind sikertelenek. Nagyon hamar rá kell jönniük, hogy innen bizony csak egyesült erővel lehet megpattanni. És ehhez egy nagyon precíz, nagyon összetett szökési tervre van szükség, ami elképesztő kreativitást, energiát és elszántságot igényel.


A filmnek körülbelül az első két órája az előkészületeket mutatja be. De azt valami parádés módon teszi, csipet humorral megfűszerezve. És nagyon hamar rájövünk, hogy mennyire rafinált alakok a mi hőseink. Mindenkinek megvan a feladata, mindenki másban jó, és ha valamelyikük egy látszólag merész megbízást kap a cél érdekében, csak nevetünk azon, milyen pofon egyszerűen sikerült megoldania a mutatványt. Csak úgy sziporkáznak a jobbnál jobb jelenetek, Te pedig, kedves leendőbeli filmnéző azon fogod majd kapni magad, hogy mennyire nem tudod levenni a szemed a filmről, hogy körömrágásig izgulsz, hogy jókat mosolyogsz, ha éppen humort kapsz az arcodba és, hogy bizony sokszor el is keseredsz, mert... na majd meglátod.

A színészekről ne is beszéljek. Steve McQueen, Richard Attenborough, Charles Bronson, csak, hogy néhány ikonikusabb figurát említsek. De Donald Pleasence, James Garner és James Coburn is felejthetetlent alakít. Őszinte leszek: mindenki parádés, mindenki tündököl a szerepben, minden fontosabb szereplő jellemmel bír, képes vagy velük azonosulni, kedveled őket, szorítasz nekik, megsajnálod, amikor meg kell, ésatöbbi ésatöbbi. Sikerült elérnie a filmnek, hogy úgy érzed, mintha Te magad is részt vennél a szökésben. Hiába egy fél évszázados moziról van szó, az idő vasfoga bekaphatja. Sok mai film elbújhat, mert bizony ilyen izgalommal és adrenalinnal megtöltött kalandok manapság egyre ritkábban készülnek. Még szerencse, hogy ilyen időtálló alkotásról van szó, amit akármikor meglehet nézni, hiszen szinte mindenben hibátlan, tökéletes.

Ha létezik felhőtlen élmény, amibe sikerült belesűríteni a filmes szórakozás kellő mennyiségű hozzávalóit, akkor az bizony A nagy szökés. Hiszen száz százalékig megfelel azoknak az elvárásoknak, amiket egy régi és új filmrajongó kívánni tud. Ugyanúgy fogja élvezni egy nyugdíjas, akárcsak egy (mondok egy példát) Fast and Furious-filmeken nevelkedett 13 éves gyerkőc. Az igazi film klasszikusok egyike.

10/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

What We Do in the Shadows [2014]

Top 10: Found Footage filmek

Eden Lake - Gyilkos kilátások [2008]