Utóhatás / Aftermath [2017]
Roman (Arnold Schwarzenegger) tűkön ülve várja, hogy felesége, és várandós lányuk végre hazaérkezzen. Lakás kitakarítva, kidíszítve, minden, ami kell. A reptérre érkezve azonban szörnyű hír fogadja: az AX 112-es számú repülőgép, amellyel családja is utazott, összeütközött egy másikkal. A megtört férfi próbál felelőst találni, egyedül pereli be a társaságot, akik még bocsánatot sem képesek kérni, helyette pénzt ajánlanak fel, hogy vonja vissza a vádat.
De nem csak ezen a szálon fut a történet. Ott van ugyanis Jake (Scoot McNairy), a felelős. Nem volt szándékos, amit művelt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az ő élete is darabokra hullik. Családját képtelen ezzel a teherrel fenntartani, pszichológiai kezelésekre jár. A társaság felajánl neki egy új személyazonosságot, amelyet el is fogad, hogy új életet kezdhessen, valahol máshol.
Roman viszont nem adja fel. Neki felelős kell, aki vállalja, hogy a dolgok el lettek rontva.
Néhány évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy Arnold Schwarzenegger mennyire képes lesz helyt állni drámai szerepekben. Ezért is előzte meg némi várakozás a 2015-ben bemutatott Maggie-t, amelyben az Osztrák Tölgy bebizonyította, hogy nem csak egy faarcú akciósztár, akinek testére a világ összes fegyvere felszerelhető. Persze az is lehet, sőt, nagy a valószínűsége, hogy Arnie idős korára ért meg. Ezt az Aftermath még inkább alátámasztja: nem csak magához képest zseniális, amit művel, hanem tényleg elhiszed neki ezt a kálváriát.
A film egy igaz történetet dolgoz fel, noha a helyszínt, a neveket megváltoztatták. A valóságban Vitaly Kaloyev-nek hívták azt az embert, akit Schwarzenegger a filmben alakít. Elliott Lester (Blitz) mozija nem szolgál újdonságokkal, nem egy korszakalkotó darab, egész egyszerűen csak bemutatja, mennyire lehetetlen feldolgozni egyik oldalról a gyászt, míg másik oldalról a hibázást. Együtt lehet-e élni az ilyen szörnyűségekkel, és azt, mire képes az, akinek már nincs semmije. Mert ugye, ha nincs semmid, vesztenivalód sincs.
Így voltaképp egy nyílegyenes sztorit kapunk, amelynek túlontúl sok részletébe már az előzetes is jócskán belement, sajnos. Ez valahol a hátulütője is, noha hiába ül le valaki nulla tudással, simán kitalálható, mire fut ki a sztori. Ami pedig nagyon hiányzik a filmből: a katarzis. Lester próbálta beleszuszakolni, hiszen volt rá alkalma nem is egy jelenetben, de amikor tényleg ütnie kéne a filmnek, akkor sajnos nem üt akkorát. Ez némi hiányérzetet okoz a játékidő végeztével, ahogyan az utolsó pár percet is teljesen feleslegesnek tartottam.
Korrekt dráma, amely néhol átérezhető, máskor sajnos csak a felszínt karcolgatja. Átérezhető, de nem élhető át maximálisan. Schwarzenegger kiváló, ahogyan McNairy is remekel. Amíg tart, végig leköt, és érzed a torkodban a dolgok súlyát - azonban amint vége, már el is ereszt.
De nem csak ezen a szálon fut a történet. Ott van ugyanis Jake (Scoot McNairy), a felelős. Nem volt szándékos, amit művelt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az ő élete is darabokra hullik. Családját képtelen ezzel a teherrel fenntartani, pszichológiai kezelésekre jár. A társaság felajánl neki egy új személyazonosságot, amelyet el is fogad, hogy új életet kezdhessen, valahol máshol.
Roman viszont nem adja fel. Neki felelős kell, aki vállalja, hogy a dolgok el lettek rontva.
Néhány évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy Arnold Schwarzenegger mennyire képes lesz helyt állni drámai szerepekben. Ezért is előzte meg némi várakozás a 2015-ben bemutatott Maggie-t, amelyben az Osztrák Tölgy bebizonyította, hogy nem csak egy faarcú akciósztár, akinek testére a világ összes fegyvere felszerelhető. Persze az is lehet, sőt, nagy a valószínűsége, hogy Arnie idős korára ért meg. Ezt az Aftermath még inkább alátámasztja: nem csak magához képest zseniális, amit művel, hanem tényleg elhiszed neki ezt a kálváriát.
A film egy igaz történetet dolgoz fel, noha a helyszínt, a neveket megváltoztatták. A valóságban Vitaly Kaloyev-nek hívták azt az embert, akit Schwarzenegger a filmben alakít. Elliott Lester (Blitz) mozija nem szolgál újdonságokkal, nem egy korszakalkotó darab, egész egyszerűen csak bemutatja, mennyire lehetetlen feldolgozni egyik oldalról a gyászt, míg másik oldalról a hibázást. Együtt lehet-e élni az ilyen szörnyűségekkel, és azt, mire képes az, akinek már nincs semmije. Mert ugye, ha nincs semmid, vesztenivalód sincs.
Így voltaképp egy nyílegyenes sztorit kapunk, amelynek túlontúl sok részletébe már az előzetes is jócskán belement, sajnos. Ez valahol a hátulütője is, noha hiába ül le valaki nulla tudással, simán kitalálható, mire fut ki a sztori. Ami pedig nagyon hiányzik a filmből: a katarzis. Lester próbálta beleszuszakolni, hiszen volt rá alkalma nem is egy jelenetben, de amikor tényleg ütnie kéne a filmnek, akkor sajnos nem üt akkorát. Ez némi hiányérzetet okoz a játékidő végeztével, ahogyan az utolsó pár percet is teljesen feleslegesnek tartottam.
Korrekt dráma, amely néhol átérezhető, máskor sajnos csak a felszínt karcolgatja. Átérezhető, de nem élhető át maximálisan. Schwarzenegger kiváló, ahogyan McNairy is remekel. Amíg tart, végig leköt, és érzed a torkodban a dolgok súlyát - azonban amint vége, már el is ereszt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.