A bárka / The Vessel [2016] - Lassú víz partot mos

A bárka igazi rétegfilm: nem egy nagyközönségnek szánt cucc, sokkal inkább azok számára lesz élvezhető, akik szeretik a meditatív hangsúllyal bíró mozikat, képesek elmerülni a látottakban, és nem zavarja őket, ha nem pörög maximális fokozaton a cselekmény, nincsenek a dolgok a néző szájába rágva, és képesek a maximális türelemmel végigülni a játékidőt. Ehhez persze hangulat is kell, nem mindegy, milyen passzban ülsz neki Julio Quintana első nagy játékfilmjének. Nem akarok fellengzős szavakat használni, hogy aki a Függetlenség napján és a Transformersen nevelkedett, az bele se kezdjen, bőven elég annyi, hogy A bárka nem mindenkinek ajánlott, de az sem biztos, hogy aki a falja a független filmeket, az elkapja a fonalat.


A történet egy nagyon kicsi közösségben játszódik, ahol évekkel ezelőtt szökőár sújtott le: nem csak házakat rombolt le, de életeket is vett el, történetesen a helyi általános iskolát sem kímélte, benne a fiatal diákokkal. Ezt a kis közösséget láthatjuk, ahol a helyi pap, Douglas atya (Martin Sheen) próbálja egyben tartani az embereket, táplálni bennük a reményt. Mert az emberek már csak a csodában bíznak: a gyász még tíz év után sem hagyta el a falut. Egy nap az egyik helyi férfi az iskola romjaiból bárkát kezd barkácsolni, ez pedig eléggé felkorbácsolja a kedélyeket, megosztja az embereket.

Amit muszáj kiemelni, hiszen elsősorban szemet szúr, az a hangulat: nem csak, hogy elképesztően szépen van fényképezve, de a hullámok folyamatos morajlása végig ott cseng a néző, és természetesen a falu lakóinak fülében, örökké emlékeztetve őket a tragédiára, melyet még mindig nem voltak képesek feldolgozni. A gyász, a depresszív atmoszféra úgyszintén rátelepszik minden egyes képkockára, nem látsz vidám embereket, nevető gyerekeket - ezt a kilátástalanságot Quintana hibátlanul ábrázolta. Azonban hiába van ott a lehúzó hangulat, hiába kap el a már-már spirituális élmény, és jön ki a végére a mondanivaló, hiába gondolkodtat el, mint film, azért vannak hibái: történetesen a viszonylag kevés játékidőt még így sem sikerült úgy kitölteni, hogy az ne tűnjön itt-ott elnyújtottnak. Reméljük Quintana következő filmjeinél ez a hiba ki lesz küszöbölve, mert elég egyedi vizualitással bír, de bőven van még tanulnia történetmesélés terén - mert ugye a forgatókönyvet is ő maga írta. Martin Sheen alakítása parádés, de sajnos ő az egyetlen, aki emlékezetes játékot nyújt. Úgy igazából senki sem rossz, de kiemelkedőt csak ő tudott produkálni. Ugye, a rutin.

A bárka gyönyörű film a maga nemében: lassú, kimért munka, amely vagy elkap vagy nem. Ha tíz perc után nem érzed, már nem is fogod, nyugodtan félbehagyhatod, de ha van hozzá türelmed, meghozza a gyümölcsét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]