Néptelen történet / After [2012]

Ana és Freddy egy késő esti buszjáraton ismerkednek meg. Kiderül, hogy mindketten ugyanabban a kisvárosban élnek, de még sosem találkoztak. Másnap reggel Ana megdöbbenten tapasztalja, hogy a városka üres. Mindenki eltűnt. Egyedül Freddy-t találja, akivel próbálnak utánajárni, mi ez az egész. Kiút azonban nincs: a várost egy égig érő, sűrű, fekete füstfelhő veszi körbe, amely lassan, de egyre közelebb és közelebb jön.


Az After egy igazi high-concept darab: egymásra pakolja a rejtélyeket, a misztikumot, szinte már licitál önmagára, miközben mi egyre inkább nem értjük, mi a fene folyik itt? Miért üres a várost? Mi az a füstfelhő? Miért jön egyre közelebb és mi történik akkor, ha mindent beborít? És miért elevenedik meg Ana és Freddy szeme láttára gyermekkoruk egy bizonyos napja, amelybe csak úgy, a semmiből csöppennek bele külső szemlélőként véletlenszerű helyzetekben?

A high-concept típusú filmeknek pont az lenne a lényege, hogy a folyamatos kérdőjelek feldobálásával fenntartsa a figyelmet, majd végül mindent úgy magyarázzon meg, hogy ne dőljön bele a saját kardjába. Az After amolyan felemás szinten vizsgázott le ezen a téren, mert bár az érdekes alapfelvetéssel, valamint a folyamatosan tetőző misztikummal remekül startol el, de egy ponton nagyon is átesik a ló túloldalára. Túl sokat markol, pedig az expozíció nem igényelte mindezt. Szerencsére végig sikerül megtartania komor atmoszféráját, amellyel itt-ott kissé megborzongat.


És milyen a vége? Természetesen spoilermentes leszek, de egy olyan fordulattal magyarázták meg az addig látottakat, amely eléggé biztonsági játszma. Több film ellőtte már, volt, amelyiknek jól állt, máshol görcsös magyarázkodásnak tűnik - és bizony az After is pont ilyen. Nem kimondottan rossz, voltaképp a fináléban kicsúcsosodó drámai rész még kárpótol is minket valamennyire, de visszagondolva nagyon a "nesze semmi, fogd meg jól" módszert alkalmazták.

Nem lehet elvenni tőle, hogy csont nélkül végig lehet ülni, nagy szerencséjére sikerül hamar berántania, de nem egy világklasszis film, főleg ahhoz képest nem, amennyi lehetőség ott volt benne. Megvannak a maga erényei, és bár több helyen horrorként van feltüntetve, ezzel azért jócskán lehetne tiltakozni, sokkal inkább egy misztikus thriller és dráma érdekes koktélja. Egy unalmas, borús hétköznapon még jól is eshet, de azért csak óvatosan azokkal az elvárásokkal!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.