Az ember, aki mindent tudott / Swiss Army Man [2016]

Teljes mértékig megértem, ha valaki ezt a filmet húsz perc után kinyomja a francba, mondván, hogy ez mekkora egy baromság, és hogy az ő ideje drágább ennél. Nem tudnék vele vitatkozni, de azzal sem, aki végigüli és elismerően beszél róla: mert a Swiss Army Man egy vérbeli csemege, de nem csak az idei felhozatalt nézve: egész egyszerűen nincs még egy ilyen film a világon.


A Számkivetett Wilson-os szegmense, valamint Robinson Crouso találkozik ebben a nagyon furcsa másfél órában: Hank (Paul Dano) egy lakatlan szigeten tengeti mindennapjait, miután hajója viharba került, ő pedig kisodródott. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, amikor hősünknek elege lett a magányból, feladta a harcot, és éppen kötelet rak a nyaka köré. Még az utolsó előtti pillanatban észreveszi, hogy egy vízihullát (Daniel Radcliffe) sodor a víz a partra. Segítségével megmenekül a szigetről (hogy hogyan, azt majd meglátjátok), majd egy erdőbe kerülnek, ahol Hank elmagyarázza a hullának, Manny-nek, hogyan is működik maga a lét.

És lényegében ennyi a film: Manny megszólal, nem utolsósorban pedig érdeklődni kezd az élet iránt. Hank olyan kendőzetlenül tárja elé az élet bizonyos pontjait, amelyeket még a legprovokatívabb vígjátékok is csak említés szintjén hoznak fel. A Swiss Army Man elég erősen döntögeti a tabukat: maszturbálás, fingás, szerelem, szex, minden terítékre kerül, olyan nézőpontokkal és saját történetekkel, amelyeket az ember nem kimondottan beszél meg másokkal. Itt viszont megtörténik, és kiveséznek mindent, amit eltudsz képzelni - és azt is, amit nem.


De nem csak szimpla társalgásoknak lehetünk szem és fültanúi: Dan Kwan és Daniel Scheinert írók/rendezők gondoskodtak róla, hogy a maguk módján ruházzák fel a képkockákat. Nincs megállás egy pillanatra sem, hiszen miközben folynak a nagy eszmecserék és a maguk módján, de világmegváltó gondolatok, elég komoly vizuális orgiának lehetünk részesei, lásd példának, amikor a két főhős "moziba megy". Nagyon hamar, már az első percekben tudjuk, hogy nem egy átlagos filmre váltottunk jegyet, de, hogy ez a későbbiekben milyen mértékig képes fokozódni, arról elképzelésünk sincs. Az pedig, hogy mind Paul Dano, mind Daniel Radcliffe zseniális volt, csak fokozza ezt a nagyon furcsa egészt.

Bizarr film, nem köntörfalaz, de kimondja, amit ki kell. Nem kerülgeti a témákat, hanem a töküknél ragadja meg őket, ez pedig egy hatalmas erénye. Nem mindenkinek ajánlott darab, de aki egy nagyon más élményre vágyik, az garantálom, hogy ezzel megkapja.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.