Az ajtón túl / The Other Side of the Door [2016]
Maria és Michael Indiában tengetik mindennapjaikat. Idilli házasságuk addig tart, amíg kisfiúkat el nem veszítik egy tragikus balesetben. A nő képtelen feldolgozni gyermeke elvesztését, magát okolja miatta, ezért öngyilkosságot kísérel meg. A kórházi ágyon fekve tanácsot kap, miszerint egy eldugott erdőben lévő templomban megtudja idézni a gyereket egy rövid időre, hogy elbúcsúzhasson tőle. Egy ajtón keresztül tud majd vele beszélni, de arra figyelnie kell, hogy semmilyen körülmények között ne nyissa ki azt.
Na szerintetek mi fog történni?
Igen, pontosan az, amire gondoltok. És van egy rossz hírem: a The Other Side of the Door végig ezt a centire pontosan kiszámítható utat követi. Nem bonyolítja túl cselekményét, nincsenek váratlan fordulatok, minden úgy történik, ahogy azt sejteni lehet. Ám ezzel még nem lenne muszáj temetni a filmet, hiszen horrorról beszélünk, így megannyi tényező közrejátszhat, hogy elégedetten keljünk fel a végén, de a negatívumok sora ezzel nem ért véget.
A film ugyanis nem félelemetes. Sem atmoszféráját sem az ijesztgetéseit tekintve nem nevezhető kreatívnak. Ugyanolyan lapos, mint a történet, nincs igazán hangulata, amely valamicskét javítana az összképen. Ha jump scare közeleg (szerencsére nincs is sok belőlük), azt pontosan tudni fogod, így még arra sem ad esélyt, hogy legalább megugorj a székedből ijedtedben. Kicsit olyan érzésem volt a film közben, mintha nem is igazán akarták volna elkészíteni: ilyen és ehhez hasonló történettel dolgozó, kivitelezésben harmatgyenge produkciókból évente több tucat érkezik a horror műfajból, és a The Other Side of the Door sem magaslik ki szinte semmivel ebből a kupacból. Ha nagyon akarnék valami pozitívumot összekaparni, akkor mindenképp az indiai környéket, tájakat emelném ki, de itt sem kell profizmusra számítani a helység bemutatását illetően, egyszerűen csak jó volt egy kis "környezetváltozás" végre.
Újabb horror, amit nem kell megnéznetek. Lehetne rosszabb is, ha logikátlan és idegesítő lenne, de szerencsére egyik sem érvényesül, így megmarad a '12 egy tucat' szintjén. Se nem érdekes, se nem félelmetes, láttunk már hasonlót, aki otthon van a műfajban, annak pedig egyenesen a könyökén jön ki az ilyen.
Na szerintetek mi fog történni?
Igen, pontosan az, amire gondoltok. És van egy rossz hírem: a The Other Side of the Door végig ezt a centire pontosan kiszámítható utat követi. Nem bonyolítja túl cselekményét, nincsenek váratlan fordulatok, minden úgy történik, ahogy azt sejteni lehet. Ám ezzel még nem lenne muszáj temetni a filmet, hiszen horrorról beszélünk, így megannyi tényező közrejátszhat, hogy elégedetten keljünk fel a végén, de a negatívumok sora ezzel nem ért véget.
A film ugyanis nem félelemetes. Sem atmoszféráját sem az ijesztgetéseit tekintve nem nevezhető kreatívnak. Ugyanolyan lapos, mint a történet, nincs igazán hangulata, amely valamicskét javítana az összképen. Ha jump scare közeleg (szerencsére nincs is sok belőlük), azt pontosan tudni fogod, így még arra sem ad esélyt, hogy legalább megugorj a székedből ijedtedben. Kicsit olyan érzésem volt a film közben, mintha nem is igazán akarták volna elkészíteni: ilyen és ehhez hasonló történettel dolgozó, kivitelezésben harmatgyenge produkciókból évente több tucat érkezik a horror műfajból, és a The Other Side of the Door sem magaslik ki szinte semmivel ebből a kupacból. Ha nagyon akarnék valami pozitívumot összekaparni, akkor mindenképp az indiai környéket, tájakat emelném ki, de itt sem kell profizmusra számítani a helység bemutatását illetően, egyszerűen csak jó volt egy kis "környezetváltozás" végre.
Újabb horror, amit nem kell megnéznetek. Lehetne rosszabb is, ha logikátlan és idegesítő lenne, de szerencsére egyik sem érvényesül, így megmarad a '12 egy tucat' szintjén. Se nem érdekes, se nem félelmetes, láttunk már hasonlót, aki otthon van a műfajban, annak pedig egyenesen a könyökén jön ki az ilyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.