Saul fia [2015]

Saul a haláltábor berkein belül a Sonderkommando tagja, vagyis azon zsidókból álló egység, akik feltakarítanak a kivégzések után. Úgynevezett "titoktartók", akikre a piszkos munka marad, addig a pontig, amíg ki nem végzik őket, hogy új kommandó álljon össze. Valamivel jobb bánásmódban részesülnek, mint a többi táborlakó, elkülönítve élnek, de messze nincsenek fényes napjaik nekik sem. Saul egyik nap az elégetésre váró holttestek között saját fiát véli felfedezni. Úgy dönt, ha törik, ha szakad, de eltemeti a fiút. Ez persze egy koncentrációs táborban korántsem könnyű feladat.


Nos igen, a Saul fia. Valaki szereti, valaki elvből gyűlöli, és van, akit egyszerűen nem érdekel. Mégsem lehet elmenni amellett, hogy az 1981-es Mephisto óta újfent van egy magyar Oscar-díj, amelyet Nemes-Jeles Lászlónak köszönhetünk. Lehet támadni a filmet, hogy a holokauszt-téma végett kapott ekkora felhajtást. És józan paraszti ésszel, mindenféle elfogultság nélkül bevallhatjuk, hogy talán valamennyit dobott is rajta. Nem sokat, de valamennyit biztos. De kit érdekel? A Saul fia ugyanis mindentől eltekintve egy borzasztóan jó film.

Egyik legfontosabb erénye, hogy a haláltábor szörnyűségei a kamera látótávolságán kívül történnek. Ez így elsőre furcsán hangzik, de megvan a maga sokkoló hatása. Az operatőr ugyanis végig ott lohol Saul után, mögötte, előtte, mellette, miközben mi csak háttérzajokból, itt-ott felsejlő képkockákból tudjuk kikövetkeztetni, milyen borzalmak zajlanak bizonyos jelenetek közben. Jó részük a fantáziánkra van bízva, és pont ettől sokkolja le nézőjét. Sokan ezt negatívumként hozták fel, és teljes mértékig érthető, hogy miközben a halál konkrétan jelen van a képkockák nagyrészén, addig mi kimaradunk belőle, de én személy szerint örülök, hogy nem volt minden hatásvadász szinten az arcunkba tolva.


Hogy Saul valóban a fiára lel rá a holttestek közt, nyitott kérdés marad, hiszen elhangzik az egyik szereplő szájából, hogy "Neked nincs is fiad". Bár nincs ez konkrétan megmagyarázva, de sejthető, hogy Saul pusztán csak ilyen körülmények között is ember próbál maradni, úgy kezeli az elhunyt gyereket, mintha a saját fia lenne, próbál rabbit szerezni a temetésre, és rejtegeti a holttestet. Mindeközben Sonderkommandós társai felkelést szerveznek, így kisebb "magánakciója" miatt nem lesz túl népszerű odabent.

Két negatívum azért jutott a végére: bár a főszereplőt alakító Röhrig Gézához idővel "hozzászokunk", mégsem tudnám az egekig dícsérni az alakítását. Visszafogott, nincsenek különsebb gesztusai, és könnyen meglehet, hogy ez volt a rendezői instrukció, de nem tudok elmenni amellett, hogy ő voltaképp nem színész, és ezért játszott úgy, ahogy. A másik pedig a befejezés, amely részben tetszett, részben elég furcsa volt, de ebbe spoilerek nélkül nem tudnék belemenni - aki látta, tudja.

Aki nem, az pedig sürgősen nézze meg, ha eddig nem tette. Őszintén sajnálom, hogy csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem, mert bár élménynek kissé megterhelő volt, és emiatt valószínűleg többet nem akarom látni, mégis egy fontos film, amely megéri a rááldozott időt.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.