Crank2. - Magasfeszültség / Crank: High Voltage [2009]

Chev Chelios-t, miután több száz méter magasról hullott alá az égből, a triád szó szerint úgy lapátolja össze. Hamar híre ment, hogy Chev szíve mindent kibír, így elveszik tőle, ő pedig egy műszívvel a műtőasztalon tér magához. Elindul, hogy visszaszerezze, ami az övé, miközben folyamatosan árammal kell ellátnia magát, hogy életben maradjon.

Ezúttal sincs különösebb tökölés: ott folytatjuk, ahol abbahagytuk és egyből a közepébe csapunk. A Crank sikere után nem volt kérdés, hogy érkezik egy legalább annyira elszállt és őrült folytatás, azonban a High Voltage esetében sajnos jogosan mondhatjuk: a kevesebb néha több. Hozzáteszem, a rendezőpáros annyit fűzött hozzá nem sokkal a premier előtt, hogy nem igazán kell sokat várni, mert konkrétan végigbulizták az egész forgatást. És ez a végeredményen maximálisan meg is látszik.

Nem lehet elvenni tőle, hogy ezúttal is maximális fokozaton pörög a gépezet, egy lélegzetvételnyi pihenést sem enged meg magának, amely által sikerül benne maradnunk a filmben, ha... nem kapunk szabályosan agyfaszt a látottaktól. Mert könnyen megeshet: ami a Crank esetében önfeledt, fun szórakozás volt, itt sokszor görcsösen beleerőszakolt, izzadságszagú, néhány esetben kifejezetten idegesítő momentumként köszön vissza. Kezdve az irtózatosan irritáló ázsiai prostival, de ne felejtsük ki azt a bizonyos Godzilla hommage-t (vagy paródiát? Nem tudom), ami szintén egy elég durva WTF-pillanat volt.

A stílusjegyek még mindig a helyükön vannak, Jason Statham is hozta a formáját, ugyanolyan cool és tökös, mint az első részben: egy megállíthatatlan bivaly, aki nem kímél senkit és semmit, de még saját magát sem. Sőt, még az áramellátó megoldások is kellően szórakoztatóak és a magas korhatári besorolással most sem finomkodtak. Azonban Neveldine és Taylor egy sokkal őrültebb folytatást akart, ez sikerült is és ezzel saját kardjukba dőltek bele.

Másodjára is simán végig bírtam nézni, tudtam, mire számítsak, de ebben az életben ezt a részt valószínűleg soha többet nem veszem már elő. Igen, ez szintén egy fárasztó nap végére lett beiktatva, pont, mint az első Crank, de csak, hogy teljes legyen a kép.

A legendás Ford Fairlane szavai tökéletesen passzolnak a Crank második fejezetéhez: olyan, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.