A nagy dobás / The Big Short [2015]

Kemény dolog a gazdasági világválság, ha a pénzpiac összeomlik, de létezik egy ennél is sokkal súlyosabb tényező: ha vannak, akik a számokat látva ezt előre megtudják jósolni és kihasználva más hitetlenségét ezügyben, konkrétan még profitálni is akarnak belőle. Igen, a The Big Short pontosan erről szól.

Adam McKay eddig főleg Will Ferrell főszereplésével készített komédiákat, ezúttal viszont sokkal komolyabb fába vágta a fejszéjét, melynek gyümölcsét még Oscarra is jelölték. Ha bankokról, tőzsdéről készülnek filmek, általában szorul a gyomrunk, hogy ezen öltönyös gazemberek mit művelnek a pénzünkkel, hogy miközben világszerte éheznek, addig ők úgy dobálják a milliókat, mint más az összekapart húszasokat az üdítőautomatába. Ezúttal sincs másképp, egy újabb lepel lerántós produkcióról beszélhetünk, de a feszültséget párszor sikerült oldani néhány komikusabb elemmel.

Mondanom sem kell, a The Big Short telis-tele van szakzsargonnal, amellyel elég bőszen dobálóznak a szereplők. Sokszor csak bámulunk ki a fejünkből, annyira kínai számunkra, amit mondanak, amikről beszélnek. Néha azért, hogy valamelyest képbe legyünk, "beinvitálnak" egy-egy hírességet, hogy magyarázza el nekünk, laikus nézőknek, mi a fenéről van is szó pontosan. Így kerül a képbe Selena Gomez vagy Margot Robbie, utóbbi például egy habfürdő közepette, pezsgővel a kezében meséli el az aktuális idegen kifejezés, folyamat lényegét. Ilyen megoldásokkal gyakran él a film, miközben az egyik karakter, Jared Vennett (Ryan Gosling) narrálja szinte az egész filmet.

Apropó, a színészek is mind teszik a dolgukat: Christian Bale, Ryan Gosling, Brad Pitt és Steve Carell közül nehéz lehet választani, de én mégis Carell-re teszem a voksom, talán neki jutott az egyik leghálásabb szerep és talán vele a legkönnyebb azonosulni, mint emberrel.

A The Big Short legnagyobb erénye, hogy hiába ad egy kemény dózist, amit lehetőleg ne egy fárasztó nap végére iktass be, mégis nézeti magát. Pontosan tudod, hogy az a bizonyos válság eljön, de mégis sikerül ledöbbenned és nem csak a következményein, valamint azon, hogy a bankok mit léptek minderre. A film aprólékosan felépített íve vezet végig és teszi élvezhetővé azt, hogy pénzéhes alakok beszélgetnek olyan dolgokról, amelyekről fogalmad sincs, és igen, a végén dühös leszel, csalódott, hogy a világ így működik. Nincs nagy happy end, ez nem spoiler, nincs pozitív kicsengés, de legszívesebben még a bankból is kivennéd minden pénzed.