Mission: Impossible - Titkos nemzet / Mission: Impossible - Rogue Nation [2015]

Az Impossible Mission Force feloszlatva, Ethan Hunt pedig körözés alatt áll. Természetesen a világ újra veszélyben van, így miközben próbál nem szem előtt lenni, egykori társait bevonva igyekszik minél előbb leszámolni az újabb veszéllyel: a Szindikátus nevű, hivatalosan nem létező titkos szervezet nagyon is mozgolódik, Hunt pedig nekik is szemet szúr.

Fél évvel hozták előbbre az új Mission: Impossible-filmet. Igen, fél évvel, eredetileg ugyanis decemberben érkezett volna az ötödik felvonás. Vicces belegondolni, míg más filmek bemutatóit körülbelül ennyi időkre tolnak el, addig a M:I esetében (jó, nyilván nem akartak versengeni a Star Wars-szal) fogták az anyagot és pikk-pakk előrehozták nyárra.

És mi ezzel csak jól jártunk, noha valamiért nem vártam tűkön ülve Ethan Hunt és csapatának következő bevetését, de látva a végeredményt, túltéve magam az élményen csak ültem elégedett mosollyal az arcomon, hiszen mindent megkaptam, amire számítottam, sőt: annál sokkal többet. A Rogue Nation ugyanis piszkosul jó. Még mindig az Abrams-féle harmadik rész az etalon, de máris mögötte foglal helyet ez a film. Igen, nekem ez most jobban bejött, mint a Ghost Protocol.

A legnagyobb mozgatórugó, hogy a film veszett mód pörög. Ültem és néztem, ahogy Tom Cruise miket művel kaszkadőr nélkül, hogy mennyire gördülékenyen halad előre a cselekmény, milyen piszkosul jó bunyókat és adrenalinnal túlpörgetett akciós üldözést rendezett meg Christopher McQuarrie, és nem akartam hinni a szememnek. Ahogy mondani szoktam: elkaptam a fonalat és nem tudtam elengedni, nem akartam elengedni. Mindez érvényes az első, körülbelül kétharmadára a filmnek, amikor is egy szusszanásnyit ugyan leül, de pont annyira, hogy fejest ugorjunk a fináléba, amelyhez nem kellettek nagy bummok, nem dőlt össze a fél város és robbantak fel épületek, de nem ám. Egy visszafogott, de annál izgalmasabb lezárást kerekítettek, amely úgy jó, ahogy van. Vágni lehetett a feszültséget közben.

Tom Cruise még mindig kisujjból kirázza Hunt figuráját, ez már hozzánőtt, és természetesen egy őrületes nagy pacsi jár azért, hogy kapásból a nyitójelenetben ellőtt repülős jelenethez nem alkalmazott kaszkadőrt. Ugyanez érvényes a víz alatti jelenetre, amelyhez a színész külön órákat vett, hogy elsajátítsa: hat és fél percig nem vett levegőt! (Csak úgy mellékesen: a világrekord 22 perc.) Sajnálatos kicsit, hogy a legutóbbi részben olyan jól felvezetett Jeremy Renner itt valamicskét háttérbe szorult, azonban megnyugtatásul Simon Pegg volt az, aki úgymond a "második" embere lett a csapatnak. Őt mindig örömmel üdvözlöm, lévén, hogy a kedvenc komikusomról van szó.

A Rogue Nation beváltotta, túlszárnyalta a hozzáfűzött reményeket: egy elképesztő adrenalinbomba, felruházva mindennel, ami Mission: Impossible, és megfűszerezve még sok-sok finomsággal, hogy egy baromi erős darabja legyen a szériának. Nem szabad kihagyni!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.