Poltergeist - Kopogó szellem [2015]

A Bowen család, apa, anya és három csemetéjük új házba költözik, távol a nagyváros zajától. Nem telik el sok idő, és egyre furcsább dolgok történnek az új lakhelyükön. Mígnem amíg egyik este a szülők távol vannak, hirtelen nem várt méreteket öltenek a paranormális jelenségek, amelyek végül magukkal ragadják a kislányt, Madison-t.

A nyolcvanas évek egyik meghatározó horrorfilmje volt a Poltergeist, a Texasi láncfűrészes mészárlás rendezőjének filmje, amelyen azért érezni, hogy Spielberg is jócskán belepofázott kivette a részét, mind a forgatókönyvben, mind a produceri felügyeletek közben. És bár a film megélt két folytatást, Hollywood valamiért úgy gondolta, ideje előrántani újra a kalapból ezt az egész históriát, úgyis hiányában vagyunk a kísértetes sztoriknak, nemde?

A Poltergeist remake tökéletesen belepasszol abba a futószalagon gyártott, szellemes filmekkel teli áradatba, amelyekből rendszeresen megkapjuk a magunkét. Nincs túlbonyolítva, nem érezni különösebb erőlködést a készítők részéről, pusztán csak legyártották a kismilliomodik ilyen mozit. De mivel egy újragondolásról van szó, így ragaszkodni kell az alapanyaghoz. Nem maradhatnak ki a klasszikus jelenetek: a fa, a bohóc, valamint a tévé. Ki gondolta volna azonban, hogy ezek megidézése harmatgyengén sül el? Voltaképp annyi hasonló film készült az 1982-es eredeti óta, hogy tényleg csak ezen néhány, emlékezetes pillanat újrajátszása juttatja eszünkbe: ez a Poltergeist, barátom!

Én magam [tessék vigyázni, egyeseknél szentségtörésként fog hatni] az eredetiért sem rajongok különösebben, megvan a maga bája, és nem is tartom rossz filmnek, de nem az a túlontúl maradandó filmélmény számomra.

A színészekre tényleg csak pazarlás a virtuális tinta, maradjunk inkább annyiban, hogy Sam Rockwell szinte minden egyes jelenetében érzékelteti nekünk unott tekintetével, hogy mennyire nincs kedve ehhez az egészhez. Nicolas Cage megirigyelné ezt a hozzáállást, amit Rockwell ebben a filmben művelt. Nem vicc, nem túlzás, pedig alapvetően jó színésznek tartom.

Vizuális effektusok terén természetesen hozza a 2015-ös színvonalat, de lényegében ez is csak egy indokolatlan remake. Felmondják a sztorit, ám szerencsére nem nyújtják túl: kétórás játékidő helyett kapunk kemény 90 percet, de az tisztességesen ki is van töltve. Nem egy nézhetetlen darab, de ebből tizenkettő nagyon is egy tucat.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10: Nyomozós filmek

Megan is Missing [2011]

Top 10: Kedvenc időutazós filmek