Acéllövedékek / Full Metal Jacket [1987]

Zajlik a vietnami háború. Kegyetlen kiképzőtiszt üvöltözik az újoncokkal, alázza meg és veti őket alá különféle szívatásoknak. Lelketlen gyilkológépeket farag belőlük, akiket aztán nyugodt szívvel lehet beküldeni a húsdarálóba úgy, hogy módszerei által minél többen éljék túl azt a borzalmat, ami rájuk vár.

Ezzel indít a film, sőt, a Full Metal Jacket első fele voltaképp maga a kiképzés: Hartman őrmester (R. Lee Ermey) teli torokból osztja a srácokat, miközben egyiküknél (Vincent D'Onofrio) szépen lassan gurul el a gyógyszer. A film második felében pedig megkapjuk a háborút, illetve annak egy szeletébe nyerhetünk bepillantást.

Sok más vietnami háborús filmmel ellentétben Kubrick nem a dzsungelt választotta helyszínnek, sokkal inkább a városi környezet dominál. Az egyik legemlékezetesebb ilyen jelenet is ide fűzhető, egészen pontosan a finálé és az a lepusztult tömbház, ahonnan egy mesterlövész vadászik az amerikai katonákra.

Kubrick köztudottan háborúellenes ember volt, ezt több mozijával is próbálta nyomatékosítani: A dicsőség ösvényei az első világháború idején játszódik, a Dr. Strangelove egy hidegháborús szatíra, míg az Acéllövedékekkel Vietnamba vitt el minket. Nincsenek sallangok és jól bevált receptek, sem biztonsági játszma, Kubrick sosem volt ezeknek a híve. Kiképzés + háború, aztán szevasz. Filmjével remekül érzékelteti, hogy ezek a srácok, akiket odavittek embert ölni, mennyire nem odavalók. Továbbá nem csak a háborúk borzalmait mutatja be, de kiválóan prezentálja, hogy egyesekből milyen mértékig kopik ki az emberség, hiszen ha túl akarják élni, akkor olyan döntéseket kell hozni, amelyek nem kimondottan humánusak. És sokszor nincs idő tökölésre.

A két részre osztott film mindkét fele más miatt jó. A kiképzős részben például sokkal erősebben dominálnak a színészi alakítások, hiszen itt találkozhatunk két nagyon emblematikus figurával: a katonai környezethez abszolút nem passzoló Vincent D'Onofrio által megformált Leonard 'Gomer Pyle' Lawrence, valamint maga az őrmester, amely R. Lee Ermey valaha volt legjobb, legmeggyőzőbb alakítása. Nagy kár, hogy "csak" egy Golden Globe jelölésre futotta. Ermey nem véletlenül kapta meg ezt a szerepet, a való életben is volt már kiképző őrmester, de még a háborúban is szolgált. Kubrick választása akkor esett rá, amikor látott róla egy felvételt, amelyen hosszú perceken keresztül üvöltözik és káromkodik. Nem mellesleg Ermey sokat improvizált jelenetei közben, amelyeket elnézve tényleg csak kalaplengetés jár az öregnek.

A film a második felében eleinte kicsit leül, az ember joggal ijed meg, hogy elfogyott a szufla, pedig még a játékidő felét sem léptük át. Nem kell megijedni, az egész egy nagyon súlyos és feszült finálét alapoz meg, amely voltaképp egy nagy akciójelenet, de elképesztően hatásos és izgalmas pillanatokat tartogat. Vivian Kubrick zenéjével, Douglas Milsome operatőri munkájával és Stanley Kubrick már-már posztapokaliptikus elképzelésével egy olyan poklot tár elénk, amely beleég a retinádba.

Így lesz a Full Metal Jacket egy nem megszokott, de annál ütősebb háborús film. A maga nyers és szikár stílusával, groteszk, sötét humorával egy igazi rémálom a vietnami pokoljárásról.