Jupiter felemelkedése / Jupiter Ascending [2015]
Jupiter Jones (Mila Kunis) nem egy életvidám lány: valami jobbról álmodozik, ám helyette nap, mint nap wc-ket pucol, hogy megkeresse a napi betevőt. Egyik nap megjelenik azonban Caine Wise (Channing Tatum), az idegen, génmanipulált volt katona, hogy elvigye magával Jupitert, akiről mint kiderül, valójában galaxis úrnője.
A Jupiter felemelkedése a Wachowski-tesók bukása. Néztem ezt a filmet és arra gondoltam, hogy ezek ketten mennyire értenek a látványhoz. Milyen világokat tudnak megteremteni. Ha akarják, bámulatos akciójeleneteket képesek koreografálni. Csak a történet... Az a fránya történet ne lenne. Voltak baljós előjelek: a film bemutatóját jól eltolták későbbre, a forgatókönyv, amiből dolgoztak, eredetileg giga-hosszúságú volt, és, hogy mást ne mondjak, maga az előzetes sem sugallt sok jót. De még Wachowskiék elmúlt jó pár éves filmes termése sem túl bizalomgerjesztő, így nem hiába voltak aggályok a Jupiterrel kapcsolatban.
Félelmeink beigazolódtak, mert a Jupiter Ascending bizony olyan lett, amilyen. Érezni lehetett a törődést a projekttel kapcsolatban, látszott az igyekezet, hogy nem egy futószalagon gyártott blobkbustert akarnak kiadni a kezeik közül. A 176 millió dolláros büdzsé is nagyon erősen visszaköszön, és lejön, hogy nem kurvákra és kokainra ment el a pénz, vagy akár egy újabb nemátalakító műtétre. Igen, Wachowskiék figyeltek a részletekre, kidolgozták a film hátterét, sikerült jól megteremteni a Jupiter világát, miközben elképesztő látvánnyal, dizájnokkal és akciójelenetekkel kápráztattak el minket.
De (mert bizony most jön a bizonyos 'de') maga a film nagyon nem működik. Erről részben a nem éppen túlbonyolított történet tehet, hiszen amíg a testvérpáros kidolgozta az apróságokat és elvesztek a látványban, addig mindössze egy teljesen átlagos sztorit sikerült kicsikarniuk magukból. A másik dolog, ami nagyon erősen lehúzza az összképet, az a vágási része. Na nem azért, mert túl kapkodósra sikerült, egész egyszerűen érezni, hogy nagyon két óránál akartak maradni. Megmarad az a bizonyos hiányérzet, így egy stabil, koherens filmélmény helyett egy olyan mozit kapunk, amely nagyon nehezen áll össze, amin még lehetett volna finomítani, csiszolgatni, mert bizony ott volt benne a potenciál.
Sajnos maguk a színészek sem erőltették meg magukat: Mila Kunis hiába a film főszereplője, lényegében mintha ott sem lenne. Channing Tatum még viszonylag emlékezetes, ha más nem, a fülei miatt. Sean Bean sem alakít kimagaslót, ellenben a film abszolút mélypontja Eddie Redmayne. Igen, a srác nemrég kapott Oscart egy lenyűgöző Stephen Hawking alakításért, erre itt van ez a Balem Abrasax nevű figura, akit játszik, és Te legszívesebben visszavennéd tőle a szobrocskát, de még a jövő évi gálára sem engednéd be, maximum ajtónállónak.
A Wachowskiék űroperája még így is lehetne egy kikapcsolt aggyal való szórakozás, de sajnos ahhoz is túl semmilyen mentalitással bír. Egynek még csak-csak lecsúszik, ha nagyon muszáj, és ha nem egy laptop-méretű képernyőn akarod letudni, de összességében egy olyan film, ami - szomorú így kijelenteni - de méltán helyet foglal a tesók mostani életművében.
A Jupiter felemelkedése a Wachowski-tesók bukása. Néztem ezt a filmet és arra gondoltam, hogy ezek ketten mennyire értenek a látványhoz. Milyen világokat tudnak megteremteni. Ha akarják, bámulatos akciójeleneteket képesek koreografálni. Csak a történet... Az a fránya történet ne lenne. Voltak baljós előjelek: a film bemutatóját jól eltolták későbbre, a forgatókönyv, amiből dolgoztak, eredetileg giga-hosszúságú volt, és, hogy mást ne mondjak, maga az előzetes sem sugallt sok jót. De még Wachowskiék elmúlt jó pár éves filmes termése sem túl bizalomgerjesztő, így nem hiába voltak aggályok a Jupiterrel kapcsolatban.
Félelmeink beigazolódtak, mert a Jupiter Ascending bizony olyan lett, amilyen. Érezni lehetett a törődést a projekttel kapcsolatban, látszott az igyekezet, hogy nem egy futószalagon gyártott blobkbustert akarnak kiadni a kezeik közül. A 176 millió dolláros büdzsé is nagyon erősen visszaköszön, és lejön, hogy nem kurvákra és kokainra ment el a pénz, vagy akár egy újabb nemátalakító műtétre. Igen, Wachowskiék figyeltek a részletekre, kidolgozták a film hátterét, sikerült jól megteremteni a Jupiter világát, miközben elképesztő látvánnyal, dizájnokkal és akciójelenetekkel kápráztattak el minket.
De (mert bizony most jön a bizonyos 'de') maga a film nagyon nem működik. Erről részben a nem éppen túlbonyolított történet tehet, hiszen amíg a testvérpáros kidolgozta az apróságokat és elvesztek a látványban, addig mindössze egy teljesen átlagos sztorit sikerült kicsikarniuk magukból. A másik dolog, ami nagyon erősen lehúzza az összképet, az a vágási része. Na nem azért, mert túl kapkodósra sikerült, egész egyszerűen érezni, hogy nagyon két óránál akartak maradni. Megmarad az a bizonyos hiányérzet, így egy stabil, koherens filmélmény helyett egy olyan mozit kapunk, amely nagyon nehezen áll össze, amin még lehetett volna finomítani, csiszolgatni, mert bizony ott volt benne a potenciál.
Sajnos maguk a színészek sem erőltették meg magukat: Mila Kunis hiába a film főszereplője, lényegében mintha ott sem lenne. Channing Tatum még viszonylag emlékezetes, ha más nem, a fülei miatt. Sean Bean sem alakít kimagaslót, ellenben a film abszolút mélypontja Eddie Redmayne. Igen, a srác nemrég kapott Oscart egy lenyűgöző Stephen Hawking alakításért, erre itt van ez a Balem Abrasax nevű figura, akit játszik, és Te legszívesebben visszavennéd tőle a szobrocskát, de még a jövő évi gálára sem engednéd be, maximum ajtónállónak.
A Wachowskiék űroperája még így is lehetne egy kikapcsolt aggyal való szórakozás, de sajnos ahhoz is túl semmilyen mentalitással bír. Egynek még csak-csak lecsúszik, ha nagyon muszáj, és ha nem egy laptop-méretű képernyőn akarod letudni, de összességében egy olyan film, ami - szomorú így kijelenteni - de méltán helyet foglal a tesók mostani életművében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.